Földkupacok alatt a nyiladozó kúszórózsák
Megrázó élményben volt része a topolyai Palásti Ilonának, amikor nemrégiben kilátogatott édesanyja és nagyszülei közös sírhelyéhez a Nyugati temetőbe. A fájdalmas veszteségeket hordozó asszony elmondása szerint örökre bevésődött lelkébe a látvány, ami akkor fogadta: az általa gondozott sírhelyet rendezetlen állapotban találta, rajta letiport virágok, földkupacok álltak.
Sajnos, nem ritka jelenség, hogy a topolyai Komgrad Közvállalat sírásói temetések alkalmával, munkájuk során a frissen hantolt sírok szomszédságában lévő nyugvóhelyeket teszik tönkre, szögezte le lapunknak a sértett. Beszélgetésünkre Ilona kezdeményezésére került sor, aki úgy döntött: szomorú tapasztalatairól beszámol a nyilvánosságnak.
– Tisztában vagyok azzal, hogy az engem ért megrázkódtatást sajnos még sokaknak át kell élniük, hiszen itt általános jelenség, hogy a sírásók lelketlenül, felelőtlenül is végzik munkájukat. Édesanyámék sírhelyét akkor rongálták meg, amikor nemrégiben a mellettük lévő sírba temettek. A kiásott földet, ahelyett, hogy ideiglenesen a közvetlen közelben lévő szabad földterületen helyezték volna el, szeretteim nyugvóhelyére lapátolták, letiporva az oda telepített kúszó rózsákat, egyéb növényzetet. Úgy érzem, megnyilvánulási formájuk a sírgyalázás egyik módja. Három évvel ezelőtt, amikor a szomszéd sírhelyre való temetkezéskor a mostanihoz hasonló, ám tavasz lévén kevésbé pusztító hatással bíró rongálás érte a családi sírhelyünket, nem adtam hangot elégedetlenségemnek, most azonban, az újbóli és nagyobb mértékű sérelmek miatt, már nem tudtam magamba fojtani érzéseimet.
• Jelezte-e észrevételeit, felháborodását a Komgrad Közvállalat illetékeseinek?
– A sírásók mellett közvetlen feletteseiket is hibásnak tartom, akiknek a szemmel láthatóan kellő erkölcsi és szépérzékkel nem rendelkező beosztottjaira nem sikerül megfelelő mértékben hatást gyakorolni. Jártam a Komgradban, ahol a helyszínen készített fotóim kíséretében számoltam be a történtekről. Helyszíni szemlére kísértem Janko Fat, a vállalat tisztítószolgálati részlegének és Mirko Stojanovićot, a Komgrad temetkezési részlegének vezetőjét, akik megértésükről biztosítottak. Elnézést kértek a kellemetlenségekért, és a Nyugati temetőben már a helyszínen utasították az egyik sírásót, végezze el a legégetőbb helyreállítási munkálatokat az édesanyámék sírján. Ő meg is tette, ellentétben azzal a sírásóval, aki valószínűleg felelős volt a történtekért. Tanúja voltam annak a jelenetnek is, amikor a temetőben kérdőre vontak egy sírásót – valószínű, az elkövetőt –, de az szinte szemrebbenés nélkül hallgatta végig felettese hozzá intézett szavait, majd továbbállt. Napokkal később Szombathy Zoltánnal, a közvállalat igazgatójával is találkoztam, aki megbeszélésünk idején tőlem értesült először a történtekről. Sajnálatának adott hangot, támogatásáról biztosított, újabb találkozót helyeztünk akkor kilátásba. Bízom benne, ismerve az igazgató úr korrekt hozzáállását, hogy ez meg is valósul. Leginkább abban reménykedem, hogy az illetékesek tényleges lépéseket tesznek annak érdekében, hogy az engem ért sérelmek ne ismétlődjenek meg, a sírásók a követelményeknek megfelelően végezzék munkahelyi kötelezettségeiket.
Felkerestük a Komgrad Közvállalatot, ahol az igazgató, Szombathy Zoltán fogadott bennünket. A vállalat vezetője minősítette is a sírásók munkáját:
– Miután Palásti Ilona jogos sérelmét meghallgattuk, elnézést kértünk az átélt kellemetlenségekért, és felajánlottuk segítségünket is a sírhely rendbetételében. Megállapodtunk, hogy ősszel is számíthat a segítségünkre, néhány rózsatövet is vásárolunk, ha igényli. Az utóbbi időben sajnos egyre gyakrabban történnek olyan mulasztások, amelyek az említett sírhely esetében is bekövetkeztek. Bár kevés polgári bejelentés érkezik hozzánk, ha mi, vállalaton belül hiányosságokat fedezünk fel sírásó munkásaink feladatvégzésében, fegyelmi eljárásokat folytatunk le. Két alkalommal történő felszólítást elbocsátás követ. Csaknem két-három havonként meg kell válnunk egy-egy sírásónktól. Szinte rendszeresen nyitva is áll pályázat sírásói munkahely betöltésére, ugyanis nem mutatkozik érdeklődés iránta. Közösségünkben tabumunkakörnek számít a feladatkör betöltése. Nem tudunk egy olyan csapatot kialakítani, amelyben a munkatársak kellő komolysággal, tisztelettel és felelősséggel viseltetnének vállalt feladatuk iránt. Az elhunytak hozzátartozóitól a temetés alkalmával kapott alkoholos ital fogyasztása csak ront a helyzeten. Reméljük, a közeljövőben sikerül a sírásókkal végeztetett munkaminőségen javítani. Az elmúlt évben számos új szolgáltatás bevezetésével a polgárok más igényeit is igyekeztünk kielégíteni.
• Milyen újításokról számolna be?
– Többek között a Nyugati és a Keleti temetőben is egy-egy olyan részt sikerült megtisztítani és átláthatóvá, átjárhatóvá tenni, amely korábban megközelíthetetlen volt. Elértük azt, hogy több sírt, amelyet eddig nem tudtak megközelíteni, most újra gondozni kezdtek a hozzátartozók. Felújítottuk kápolnáink tetőszerkezetét, az elavult ajtó- és ablakszerkezetek cseréjére is sor került. A kápolnák közösségi termeinek belső berendezését is újítottuk, klímaberendezéseket szereltünk fel. A Nyugati temetőben ez év tavaszán kialakítottunk egy két koporsó férőhelyes, -25 fokra hűthető hűtőkamrát, ahová, ha a hozzátartozók igénylik, a Keleti temetőből is, némi személyes anyagi hozzájárulás fejében, átszállítjuk az elhunytakat.
