Karna Margit, Süveges Eta, Virág Gábor és Vinaji Parti Andrea a bemutatót követő beszélgetésen (Fotó: Gazsó Hargita)
Nagy érdeklődés mellett, az alkotók – Csenai Árpád, Hegedűs Anita, Vinaji Árpád és Vinaji Parti Andrea – jelenlétében került sor szerdán este Topolyán az Elnémított vajdasági magyar színház(ak) című dokumentumfilm bemutatójára. A z Alternativa Film és a 7 Határ Kreatív Műhely Kft. koprodukciójában, a Szülőföld Alap támogatásával készült film fiatal rendezőjét, Vinaji Parti Andreát a bemutatót követően kérdeztük legújabb alkotásáról.
A dokumentumfilm az ötven éve egy tollvonással megszüntetett Topolyai Járási Magyar Népszínház emlékére készült, melyben a korabeli fényképek és plakátok mellett Karna Margit és Süveges Eta művésznők visszaemlékezéseit, valamint dr. Virág Gábor történeti összefoglalóját láthattuk. Hogyan talált rád ez a téma?
– Eddigi filmjeink túlnyomó többségében mind irodalomtörténeti és helytörténeti jellegűek voltak. Ehhez a vonalhoz ragaszkodtunk most is. Olyan vajdasági magyar témával szerettünk volna foglalkozni, amely még szinte feltáratlan, és kevéssé ismert a szélesebb rétegek számára. A Topolyai Járási Magyar Népszínház a második világháború után tíz évig szolgálta önfeláldozóan a vajdasági magyar közösséget, ugyanis annak ellenére, hogy Topolyán állandó színpaddal rendelkezett, utazó társulatként működött. Elvitte a művészetet Vajdaság szinte minden magyarlakta településére. Az amatőrökből és műkedvelőkből lett hivatásos színészek maroknyi csoportja dacolva az időjárással tehergépkocsin, traktoron, szekéren juttatta el a mezőgazdasági birtokokra és tanyavilágba a tiszta irodalmi magyar nyelvet. 2009-ben kettős évfordulóra is emlékezünk a színházzal kapcsolatban, ugyanis 60 éve kezdte meg működését, és 50 éve szüntették meg.
A topolyai volt az ősbemutató, hol tervezitek még bemutatni?
– Konkrétumok még nincsenek, de szeretnénk több helyre is eljuttatni.
A bemutatón sokan megjelentek az ötven évvel ezelőtti események részvevői közül, milyen volt a film fogadtatása?
– A dokumentumfilm semmi esetre sem nevezhető populárisnak. Az emberek egész nap dolgoznak, fáradtak, a nap végén már nincs erejük ahhoz, hogy tudományos munkákat hallgassanak, sokkal inkább vágynak arra, hogy egy játékfilm mellett lazítsanak. Éppen ezért elégedettséggel tölt el, hogy a bemutatóra 40–50 ember volt kíváncsi. Nagyszerű közönség voltak, ugyanis kérdéseikkel, hozzászólásaikkal gazdagították az estét.
A nézők között olyan személyek is helyet foglaltak, akiket az egykori társulat tagjaihoz rokoni kapcsolatok fűznek. Jelen volt többek között Sinkó István ismerőse, Nagygellért János unokahúga, Schneider Dániel menye, valamint Pressburger Andor unokája. Számomra nagy öröm volt őket látni és hallgatni.
Karna Margit és Süveges Eta művésznők a vetítés után könnyes szemmel köszönték meg a munkánkat.
A fiatalabb generációnak szerinted mit mond a történet?
– A Topolyai Járási Magyar Népszínház munkássága egyértelműen példaértékű mindenki számára. A bemutatón a sorok között láttam néhány fiatal amatőr színészt, valamint Kálló Béla és Csernik Árpád színművészeket is. Azt gondolom, hogy az, hogy ezen az estén ők is megjelentek, egy nagyon szép gesztus a részükről az egykori társulat irányába.
Mióta filmezel, hány filmet készítettél, melyiket tartod legerősebbnek?
– Két éve rendezek dokumentumfilmeket. Nehéz különbséget tenni közöttük, egyik tartalmilag erős, a másik talán műszakilag jobb megoldásokat tartalmaz, bár mindegyik film magán hordozza még a kezdeti botladozások nyomait. A két év alatt kaptam már hideget, meleget. Ettől függetlenül szeretem őket, és mindegyikhez meghatározó élmények kötnek. Nagyszerű emberekkel találkoztam a forgatások alatt, s egy nagyszerű csapatban dolgozom.
Ezeknek a filmeknek elég komoly utóélete is van...
– A Szemző fiú esete Ungár Piroskával című munkánkra egy budapesti professzor figyelt fel, aki oktatási célokra kért belőle egy példányt. A Nemzeti Múzeum munkatársai is megkerestek az Ungár családdal kapcsolatban. Számukra is biztosítottunk egy tiszteletpéldányt. A Málladozó kőkockák című filmünket a bácskossuthfalvi baptista szeretetszolgálat használja humanitárius célokra. A Magyar Atlantisz (?) és a Levelek Raguzából című filmjeinket néhány napja küldtük el a lakiteleki filmfesztiválra.
Jelenleg min dolgozol?
– Nyáron a tanyaszínházról forgattunk Vinaji Árpáddal és Benedek Erikával. Most van folyamatban a nyersanyag rendezése. Nemsokára megkezdjük a film utómunkálatait.
