Harminc év alatt a kishegyesi szántók is újra felaprózódtak (fotó: Papp Imre)
Bácsfeketehegy és Szikics kommasszációs lázban ég, és valószínű, hogy az idén még nagyon sok szó esik majd erről, különösen, ha a helyszínen is beindul a folyamat. Úgy tűnik, végérvényesen még nem adták fel azok sem, akik nagyon ellenzik a kommasszációt, bár alapjában véve egyetlen gazdasági érv sem hangzott el ellene, inkább csak procedurális észrevételek ti., hogy előbb tisztázni kellett volna a dilemmákat, és csak azután belevágni. Persze az is kérdés, miről lehetett volna vitázni a konkrét, már biztosra vehető feltételek ismerete nélkül. A feltételek legfontosabbika pedig, hogy a tagosítás a földtulajdonosok számára nem kerül semmibe, a költségek 55 százalékát a tartomány fedezi az állami földek bérletéből származó pénzből, 45 százalékát pedig a község ugyanebből az alapból. Ez nyilván olyan feltétel, amellyel nem lehet vitába szállni. Az ugyan elhangzott, nem kellene állandóan azt hangsúlyozni, hogy ingyenes, mert nem ingyenes, hisz a közös kasszából kell kifizetni, de tény, hogy plusz költséget nem fog jelenteni senkinek sem. A gazdasági előnyeit talán ezúttal nem kellene külön ecsetelni, elegendő, ha a kommasszációs bizottság bácsfeketehegyi tagját idézzük, aki úgy vélekedett, hogy „tíz hektár egy tagban mindig is többet ért, mint tíz hektár tíz tagban”. Nem is szólva arról, hogy a meglevő helyzet szentesítése már önmagában is megkövetelne egy kommasszációt, annyi a rendezetlen tulajdonjogi viszony.
A hírt követően többször is volt alkalmam hallani a kishegyesiektől, hogy mi állhat valójában a kommasszációt ellenző álláspontok mögött, ha még ingyen sem kell nekik. Talán ezért nekik szólt Pál Károlynak, a községi képviselő-testület elnökének a bácsfeketehegyi Gazdakör összejövetelén tett kijelentése ti., hogy ha Kishegyesen is megfogalmazódik ez az igény, és továbbra is lesz bevétele a községnek az állami földek bérletéből, akkor ugyanilyen feltételek mellett szervezik meg itt is a kommasszációt. A felvetést talán nem kellene eleve elvetni csak azért, mert Kishegyesen majd harminc évvel ezelőtt már volt egy tagosítás. Amikor a hegyesi tagosítás zajlott, olyan adatok is elhangzottak (lehet, hogy más is emlékezik rá), a mi tulajdonjogi viszonyaink közepette (ami ez esetben azt jelenti, hogy minden családtag örökölhet földet, és nem csak az, aki hivatásszerűen foglalkozik mezőgazdasággal) a családi kapcsolatok állandó változásai miatt legalább ötven évenként szükség van arra, hogy 2–3 tagban alakuljanak ki a gazdaságok, elsősorban a családi gazdaságok.
Nem ártana komolyabban is fontolóra venni ezt a lehetőséget is.
