2024. július 17., szerda

Jó borhoz jó szőlő kell

A sok napsütés és a magas hőmérséklet kedvezett a bácskai boroknak – Beszélgetés Pál István bácsfeketehegyi bortermelővel

Pál István



Három bormintát vitt Pál István bácsfeketehegyi bortermelő a temerini borversenyre, és mindhárom aranyérmet kapott. A borokról és a jó bor elkészítésének módjáról beszélgettünk a bortermelővel, a Szent György Borrend tagjával, aki a helybeli Gazdakör borát is gondozza, ebből is versenyeztetett egy mintával, és ezzel bronzérmet nyert.

Milyen borokat vitt Temerinbe?

– Rajnai rizlinget, kékfrankost és kékfrankos rozét. Ez utóbbi úgy készült, hogy leeresztettünk azonnal valamennyit a kékfrankos mustjából. Így van neki egy rózsaszínes árnyalata, de nagyon könnyű, gyümölcsös illatú, gyorsan letisztul, és szinte azonnal asztalra is tehető. Ilyen idő tájt a legélvezhetőbb, ízvilága valóban felülmúlhatatlan. Ezt a fajta eljárást selyemrozénak nevezik a borászok. Egyébként a rozé esetében 12 fajta színárnyalat létezik, és szerintem a kékfrankosból készített rozék a legjobbak, bár nagyon jó rozékat lehet készíteni a pinot noir és a cabernet fajtákból is.

Mi a jó bor titka, valamilyen különleges eljárás ?

– A jó bor titka a jó minőségű szőlőtermés. A kékfrankos az idén kitűnő minőségű termést hozott, sokkal jobbat, mint korábban. A magas hőmérsékletek és a gyönyörű ősz meghozta eredményét, magas volt a cukortartalom, és kellemes a savak aránya.

Az ősszel sokan arra panaszkodtak, hogy a cukorfok megfelelő volt, de a savak elvesztek a nagy hőségben!

– Valóban sok helyütt kiégtek a savak a gyümölcsből, s ezért azután jellegtelenné váltak a belőlük készített borok. Savpótlást is szoktak ilyenkor alkalmazni, de sokkal elfogadottabb borász körökben a „házasítás” magasabb savtartalmú borokkal. A legfontosabb a szüret pontos időzítése, nem a cukorszintet kell követni, hanem a savtartalmat, és ehhez kell igazítani a szüretet, hiszen a bor esetében a legfontosabb a savtartalom, utána az ízvilág, és csak ezt követi a cukortartalom. Azt kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a 2011-es esztendő nagyon jó minőségű borokat eredményezett ezen a vidéken. Ezt bátran állíthatom, mert kóstoltam más helybeli bortermelők borait is, és valóban nagyon jó minőségű borok készültek. Jó borokat lehet majd kóstolni tehát a bácsfeketehegyi Gazdakör Mátyás-napi borkóstolóján, amelyet az idén éppen Mátyás napján, február 25-én tartunk meg.

A talaj mennyiben járul hozzá a bor minőségéhez?

– Természetesen a talaj nagyon fontos, de tudni kell például, hogy a Gazdakör borát, amely szintén szép helyezést ért el, homoki szőlőterméséből készítettük. Ezek szerint a fent említett körülmények voltak a meghatározóak. Talán még annyit tennék hozzá, hogy esetemben az is befolyásolhatta a minőséget, hogy úgynevezett „szűz borról” volt szó, vagyis olyan borról, amely fiatal ültetvényről származik, most volt harmadéves termő. Ilyenkor szokta kiadni a bor a szőlőfajta ízvilágának teljes skáláját. És még egy nagyon fontos körülmény, hogy a tőkéket nem szabad túlterhelni, mert ha a tőkén túl sok a fürt, elvizenyősödik a termés.

Lehet-e már bármit is tudni arról, milyen termésre számíthatunk az idén?

– A Vince-napi vesszővágás alapján nagyon jónak mutatkozott a kilátás, alig akadt elfagyott szem. Sajnos a kemény fagyok ezután következtek, és biztosan akadnának elfagyott szemek. Majd csak tavaszra mutatkozik meg, mivel is számolhatunk.