Kecskés Endre
Tavaly következett be a szakadás az addig egységes vajdasági magyar cserkészszervezetben: az egyesületek, szervezetek újraregisztrációs folyamatában ugyanis végül két szervezet alakult, az Észak-bácskai Magyar Cserkészegyesület, amely a szabadkai, topolyai, kishegyesi, zombori, militicsi, csantavéri, palicsi és ludasi szervezeteket tömöríti és a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség, amelynek a dél-bácskai és bánsági egyesületek a tagjai.
– Nem is szakadás volt ez, inkább egy eljárásbeli különbség, amely végül is a két szervezethez vezetett. Ismeretes, hogy tavaly április elsejéig a civil szervezeteknek, egyesületeknek, szövetségeknek újra kellett regisztrálniuk magukat. Mi ezt még 2010 végén megtettük, mert kérdésessé válhattak volna a pénzforrásaink, és akadályokba ütközött volna további működésünk. 2011 áprilisában azután három dél-bácskai és bánsági szervezet létrehozta a szövetséget, és le is regisztrálták azt. Ebből viszont mi maradtunk ki. Nálunk most januárban volt a tisztújítás, akkor választottak meg elnöknek, és megválasztásom után azonnal fel is vettem a kapcsolatot a szövetség képviselőivel. Az első dolog, amit közösen végeztünk, a nemrég befejeződött vezetőképzés volt, három hétvégés képzés, amelyet Ludason a plébánián szerveztünk. Minden csapat delegált őrsvezetőjelölteket, és 14-en be is fejezték a tanfolyamot. Ennek a képzésnek a második része, mondhatnánk gyakorlati része július elején lesz a muzslyai cserkésztáborban. Február 19-én szintén Muzslyán volt a szervezet megalakulása huszadik évfordulójának megünneplése, mert itt is alakult meg szervezetünk, és ezen természetesen mi is jelen voltunk. Ez is bizonyítja, hogy nem vagyunk sem ellenségek, sem ellenfelek, hanem összetartozó szervezetek – mondja Kecskés Endre, a kishegyesi Szent András Cserkészcsapat eddigi vezetője, januártól az Észak- bácskai Cserkészegyesület elnöke.
Az elnök szerint ez nem is lehet másképp, hiszen mindannyian egy fogadalmat tettek.
– A fogadalom pedig egy életforma iránti elkötelezettséget jelent. Ezért is jó, ha ezeket az eszméket fiatalon szívja magába az ember. Akkor ugyanis egészen biztosan tartósan megmarad benne. Nem kevesen voltak ugyanis olyanok, akik felnőttként csatlakoztak a szervezetünkhöz, és utána el is maradtak. A cserkészetben mindig is voltak hullámvölgyek, és voltak hullámhegyek is, néha divatos volt odatartozni, máskor nem. Megalakulásunkkor is nagyon nehéz volt, háborús évek voltak, nem kaptunk támogatást, amíg az egyház fel nem karolt bennünket – mondja az elnök, és mint hangsúlyozza, nagyon büszke arra, hogy táboraikban, rendezvényeiken soha egyetlen alkalommal sem fordult elő erőszakos megnyilvánulás, verekedés. Az ilyesmi, mint mondja, fel sem merülhet.
Kecskés Endre beszámolt arról is, hogy sohasem törekedtek a tömegességre, de ez nem jelenti azt, hogy nem gondolkodnak új cserkészcsapatok megalakításáról.
– A toborzás, ahogyan mi nevezzük, folyamatos munka. Terveink szerint Kelebián hamarosan sikerül megalakítani a Tomori Pál Cserkészcsapatot, és a bajmokiak is aktívak, a kaponyai csatára történő megemlékezés programjának egy részét már ők vezették. Valószínűleg hamarosan hivatalosan is megalakulnak. Az év folyamán számos megmozdulásban veszünk részt, és néhányat mi is szervezünk. A körzeti cserkésztáborozást Kishegyesen szervezzük július végén, és erre eljönnek a dél-bácskai és bánáti csaptok is, de itt lesznek a csongrádiak és a horvátországiak is. Októberben pedig a gyermekhét végén cserkésznapot tartunk – hallottuk Kecskés Endrétől.
