A kölcsönös érdeklődés tanújele

A könyvbemutatón

– Interakciót kíván kiváltani a látogatóból a Topolyai Múzeum minden egyes megmozdulása. Azokat a rétegeket akarja megszólítani, amelyek hajlandóságot mutatnak a kommunikációra. Rendezvényeire szép számmal érkeznek felnőttek, tárlatvezetésekre pedig elsősorban iskolai osztályok. Hogy a fiatal generáció még közelebb kerüljön a múzeum világához, múzeumpedagógiai tárgykörben játszóházakkal újítunk áprilisban. Először a Topolyához kötődő szerzőkkel fogunk foglalkozni – tudtuk meg Gazsó Hargitától, a Topolyai Múzeum múzeumpedagógusától. Napjaink topolyai kulturális életének egyik legaktívabb résztvevője, szervezője legutóbb a Kray-kastély nagytermében Bordás Győzőnek, a Forum Könyvkiadó szerkesztőjének társaságban Ózer Ágnest, az újvidéki Városi Múzeum történészét, főtanácsosát a Srbi i Srbija u mađarskoj istoriografiji XIX veka – A szerbek és Szerbia a XIX. századi magyar történetírásban című kötetének első bemutatóján többek között arról is faggatta: mi segíti elő az interakciót a klasszikus és a kortárs muzeológiában.

Ózer Ágnes nemcsak erre a kérdésre adott választ, hanem arról is vallott, hogy édesapja, Bori Imre szellemi poggyásza jelentős mértékben segítette pályáján. A nagyszámú jelenlévő a Szenteleky-emlékszoba újrarendezéséről is hallott részleteket, továbbá azt is megtudta, hogy Ózer Ágnes miért tekinti az általa rendezett kiállítások közül a Grossinger Lili piros kabátkája című háromnyelvű tárlatát mind közül a legkedvesebbnek. A Szenteleky-díjas Ózer Ágnes harminc éve az újvidéki Városi Múzeum történésze, múzeumi főtanácsosa, tizennyolc kiállítás szerzője. Elárulta, jelenleg az újvidéki magyarságról szóló kiállításán és az újvidéki városi közlekedés témáját feldolgozó tárlatán dolgozik. Könyvet jelentetett meg Újvidék történetéről és városiasodásáról is. Doktori disszertációját Srbi i Srbija u mađarskoj istoriografiji XIX veka – A szerbek és Szerbia a XIX. századi magyar történetírásban címmel jelentette meg a Forum Könyvkiadó. Ez utóbbi kötet első bemutatóján annak szerkesztője, Bordás Győző méltatta a művet. Körvonalazódott, hogy az 1790 és 1918 közötti időszakban jegyzett magyar történetírás mennyiben járult hozzá a szerbek és Szerbia történetének felderítéséhez, a róluk alkotott modern történelmi kép kialakításához. A kötet is tanúsítja – vélekedik a szerző –, hogy létezik kölcsönös érdeklődés egymás iránt. A XIX. században mutatkoztak meg azok a különböző nemzeti érdekek, amelyekből a szerbek és magyarok közötti nézeteltérések is következtek.

– Az a kép, amit a két nép képviselői egymásról alkotnak, a XIX. században alakult ki. A században tevékenykedő magyar történetíróknak, az akkori történettudománynak volt annyi ereje, hogy fölülkerekedjenek az egyszerű politikai szándékon, és az említett század második felében tudományos módon kezdjenek foglalkozni a szerb történettudomány kérdéseivel – fejtette ki a kötet szerzője a magyar és szerb nyelven folytatott könyvbemutatón.