A bácsfeketehegyi mezőgazdasági kerekasztal résztvevői (fotó: Papp Imre)
A VMSZ számára nagyon fontos a mezőgazdaság helyzetének javítása, mindenekelőtt azért, mert a vajdasági magyarság közel fele él a mezőgazdaságból, vagy valamilyen formában kapcsolódik hozzá. Az országban azonban nincs igazi agrárpolitika, ahogy a miniszterek váltják egymást, úgy változik a támogatási rendszer. Legutóbb a termelési év közepén (januárban) próbálták megváltoztatni a támogatási rendszert, holott nyilvánvaló, hogy a termelési év októberben kezdődik. A miniszter sajnos mindent megtett, hogy megossza a termelőket kicsikre és nagyokra, vajdaságiakra és közép-szerbiaiakra.
A fentieket Fremond Árpád parlamenti képviselő mondta el kedden este Bácsfeketehegyen, a VMSZ és a helybeli Gazdakör szervezésében megtartott kerekasztal-értekezleten, amelyen a képviselőn kívül jelen volt Dobai János, tartományi mezőgazdasági titkárhelyettes, Szabó József, a Tartományi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap igazgatója, Csóré Róbert polgármester, és Pál Károly, a kishegyesi képviselő-testület elnöke. Fremond Árpád a továbbiakban elmondta, hogy a párt számára a mezőgazdaságot illetően a legfontosabb az átlátható és kiszámítható támogatási rendszer kialakítása legalább egy évre előre, a hosszútávú stratégia kidolgozása, hogy az agrárköltségvetés a költségvetés 5 százalékát tegye ki, és végezetül követelni, hogy a vajdasági költségvetés is megvalósuljon. Dobai János arra mutatott rá, hogy a május 6-i választások arról szólnak, hogy a vajdasági magyarságnak lesznek-e képviselői ott, ahol a döntéseket hozzák. Ha ugyanis nem lesznek képviselői, nem lesz, aki az érdekeiket képviseli és ki is maradnak a támogatásokból, fejlesztésekből. Szabó József a mezőgazdaság-fejlesztési alap tevékenységéről szólva kiemelte, hogy fennállásának tíz éve alatt mintegy kétezer hitelt osztott ki, a lehető legkedvezőbb feltételek mellett. A februárban indított első idei hitel lehetősége a hónap folyamán lezárult, de a napokban indul négy új hitellehetőség traktorok, kapcsolható eszközök, tárolók, silók és a jószágtenyésztők esetében az anyaállomány javítására, tenyészállatok beszerzésére.
A bevezetőket követő beszélgetésben elhangzott, hogy az országnak végre el kellene ismernie, hogy agrárország vagyunk s ennek tudatában kell meghatározni a hosszútávú feladatokat és ennek megfelelő támogatásokat. Elhangzott továbbá, hogy a területalapú támogatást kell szorgalmazni továbbra is, a kilónkénti támogatással esetleg ki lehet egészíteni. Az ország vezetésének fel kellene végre figyelnie arra is, hogy a falvak nyolcvan százalékában csökkent a lakosság, legalább 250 ezer ház üresen áll. Ha nem történik semmi, tíz év alatt a lakosság megfeleződik és csak a nagyvárosok maradnak fenn. A falvakban illúzió belátható időn belül új munkahelyeket várni, ehelyett a kis gazdaságokat, a 10–15 hektáros gazdaságokat kellene olyan helyzetbe hozni, hogy meg tudjanak élni, és a falun is megélhetést teremteni. A beszélgetésben dr. Vörösbaranyi István akadémikus a biodízel előállításának és az ezzel kapcsolatos kutatásoknak a fontosságát hangsúlyozta. Mint mondta, tartományi támogatással fel kellene építeni egy próbaüzemet. Az idő ugyanis nagyon sürget, a kőolajtartalékok mind kisebbek és találni kell olyan új energiaforrást, amelynek használatával semmit sem kell változtatni a meglevő gépparkon.
