Az egykori társulat tagjai, Süveges Eta, Albert János és Karna Margit Kelemen László és Zita társaságában a könyvbemutatón (fotó: Papp Imre)
A hét végén Bácsfeketehegyen is bemutatták dr. Virág Gábor A topolyai Járási Magyar Népszínház (1949–1959) című kötetét, amelynek ezúttal az volt az érdekessége, hogy a bemutatón részt vett az egykori színészek egy része, név szerint Karna Margit, Süveges Eta és Albert János is.
A könyvet méltatva dr. Gerold László nyugalmazott egyetemi tanár, a könyv recenzense hangsúlyozta, hogy dr. Virágnak talán az utolsó pillanatban, de sikerült összegyűjtenie a topolyai népszínházzal kapcsolatos legfontosabb adatokat. Sajnos az egykori intézményről nagyon sok dokumentum elveszett, de a színészek segítségével sikerült kipótolnia az információkat. Elveszett például az alapító dokumentum is, de ezt is sikerült neki áthidalnia. Három nagyon fontos része van a könyvnek, az egyik a repertórium, vagyis, hogy fennállásának tíz éve alatt milyen darabokat játszott, milyen volt a művészeti profilja, a másik a társulat minden tagjának életrajza és a képanyag, amelyben a színészek szintén nagyon sokat segítettek a szerzőnek. Karna Margit köszönetet mondott a szerzőnek, hogy emléket állított ennek az intézménynek és Kishegyes községnek is, hogy támogatta a könyv megjelenését, ami végül természetes is, hiszen a színházat a hegyesiek is a magukénak tekintették. Személy szerint nem készült színésznőnek, könyvelő volt, és sportolt, s éppen a kézilabdacsapata kapta azt a feladatot, hogy egy színdarabot készítsen az egyik ünnepre. Itt figyelt fel rá Dimitrijević Mara, a színház vezetője, és alkalmazta őt. Süveges Eta arról beszélt, hogy a két háború között a környék minden kis falvában komoly műkedvelő élet zajlott. Ő és édesapja is tagja volt egy társulatnak. Öt évig amatőrködött, majd az amatőrök fesztiválján figyelt fel rá Mara Dimitrijević, s 1951-ben színésznő lett. A színházban olyan hangulat uralkodott, hogy évtizedek múlva is az egykori társulat tagjai úgy nyilatkoztak, hogy bármikor visszamennének abba a társulatba. Mint mondta, nemcsak kollegialitásról volt szó, hanem egyszerűen szerették egymást, s örülni tudtak egymás sikerének. A bácsfeketehegyi születésű Albert János csak az utolsó két évadban volt tagja a társulatnak, de Süveges Etát megerősítve elmondta, hogy a hangulata a színháznak valóban páratlan volt, úgy fogadták és segítették, mintha elejétől kezdve velük lett volna. Mindhárman a Szabadkai Népszínháznál folytatták pályafutásukat. A bemutató végén dr. Virág elmondta, hogy a könyv megírására úgy került sor, hogy a Topolyai Könyvtár szervezett 2002-ben egy beszélgetést, amelyen jelen voltak a társulat még élő tagjai, s ott vetődött fel az ötlet, hogy meg kellene örökíteni a színház történetét. Bordás Győző szerint a szerző munkához is látott, amiben valóban nagy segítséget nyújtottak neki az egykori színészek, s már két évvel ezelőtt, amikor egyik korábbi kötete megjelent, jelezte, hogy elkészült a színháztörténeti munkával is.
