A Kishegyesi önkormányzati választásokon 1-es sorszámmal induló Vajdasági Magyar Szövetség polgármesterjelöltje Csóré Róbert. 1975-ben született, informatikus mérnök. Kishegyesi lakos. Nős, két gyermek édesapja. Az általános iskolát Kishegyesen, a középiskolát Újvidéken, a főiskolát Szabadkán végezte el. A községi önkormányzatban dolgozott informatikusként, korábban a községi tanács tagja volt.
A Demokrata Párt listavezetője és polgármesterjelöltje dr. Celluska Frindik Erzsébet nőgyógyász, jelenleg a verbászi nőgyógyászati rendelő vezetője. 1983-ban doktorált, a szakorvosi vizsgát 2000-ben tette le, s azóta még egy szakosítást is végzett citopatológiából.
– Kollégáimtól értesültem arról, hogy a község tavaly nem jelentkezett az egyik kedvezményes pályázatra a köztársasági Nemzeti Beruházási Alapnál. Ez késztetett arra, hogy bekapcsolódjak a választásokba a Demokrata Párt színeiben, és megpróbáljak segíteni a falunak, ha elfogadják. Én mindenekelőtt orvos vagyok, és a nem és a faj csak másodlagos számomra. Szeretnék új lapot nyitni, útját állni a veszekedéseknek, és tenni is valamit. A legfontosabb a fiatalok megtartása a községben, a munkahelyek teremtése. Ha itt vezet keresztül az Európába vezető út, és itt lesz majd a regionális út is Eszék és Temesvár között, akkor ez olyan adottság, amelyet megfelelő emberek segítségével ki lehet használni. A kis- és középvállalkozásokban kell gondolkodni, velük lehet megindítani a fejlődést. Szerintem az infrastrukturális beruházásokat, mint amilyenek az útépítés, szennyvízhálózat és egyebek vissza kellene venni, és minden erőből a munkahelyek teremtésére összpontosítani, hogy fiataljaink itt maradjanak.
Az Egyesült Szerbiai Régiók pártkoalíció listavezetője és polgármesterjelöltje Sinkovits Erzsébet jogász. Több mint egy évtizeden át a topolyai bíróság bírája volt, ő vezette az 1953-ban elkobzott földek visszaszármaztatását, majd a magyarkanizsai egészségház igazgatóhelyettese, egy mandátumban a Tartományi Régióközi Együttműködési és Helyi Önkormányzati Titkárság segédtitkára, jelenleg osztályvezető ugyanezen a titkárságon.
– A G17 plus tagja vagyok, és tetszik a koalíció regionalizációs programja, a döntéseket ugyanis helyi szinten kell meghozni, nem csak hogy nem Belgrádban, Újvidéken sem kell döntést hozni arról, hogy itt helyben mi a gond, és éppen mi hiányzik. Előre csak akkor lehet haladni, ha mindenki harcolni tud valamiért. Ehhez persze pénz is kell, vagyis több pénzt kell hagyni helyi szinten. Itt a hegyesi községben elsősorban munkahelyek kellenek, mert lassan kihal a falu. Nem kell azonban csodát várni, hiszen kétszer annyi idő kell a felépüléshez, mint a leépüléshez, a kisipartól és a középvállalatoktól várok fellendülést, őket kell serkenteni elsősorban adópolitikai megoldásokkal. A mezőgazdaság is fontos, és azt hiszem, ez esetben változtatni kellene berögződéseinken. A klasszikus kultúrák esetében az állam szabja meg az árakat, nekünk olyan termékek kellenének, amelyeket a piac szabályoz. Ehhez azonban összefogásra is szükség van. A tényleges szociális térképet is el kell készíteni, mert sokkal több ember sínylődik, mint ahányan segítséget kapnak. A közbiztonság szempontjából jónak tartom a polgárőrség megszervezését.
