A Múzeumok éjszakája művelődési rendezvény népszerűsítése és rendezése során többek között Agyagot használjunk gondűzésként! felkiáltással gyakorlati tevékenységre, agyagozásra is buzdította a Topolyai Múzeum és az Art Gallery mindazokat a múzeumbarátokat, akik a múzeumok világnapja tiszteletére immár a negyedik alkalommal szervezett, éjszakába nyúló kulturális kalandra vállalkoztak.
Az esemény az állandó helyszínén, vagyis a Kray-kastély földszinti és emeleti termeiben folyt.
A programsorozat több mint háromszáz érdeklődőt csalogatott a múzsák kertjébe, akik a topolyai önkormányzat támogatásának köszönhetően ingyenesen fogadhatták be a szabadkai Városi Múzeum régészeinek, Ricz Péter és Szekeres Ágnes A kerámia évszázadai (A kezdetektől a középkorig) című kiállításának anyagát. Részt vehettek a hozzá kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozásokon is. Az est zenei részében, a szabadkai Garden Quartet vonósnégyes hangversenyét telt házasközönségélvezte.
Közös élőhelyünk – Szenteleky Kornél csaknem száz éve megfogalmazott sorai szerint – az a táj, ahol nincs semmi, de semmi emlék. A kiállításmegnyitó perceiben Szentelekynek ezekre a szavaira emlékeztetett a Vajdaságból származó dr. Takács Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének főmunkatársa, ugyanis meglátása szerint a Múzeumok éjszakáján nyílt gazdag kerámiatárlat anyaga – amely a Duna–Tisza közében élt és alkotott embernek az újkőkortól a középkorig tartó időszakban folyó ,,gölöncsér-tudományának”(Ricz Péter) kézzel fogható eredménye – cáfolata Szenteleky megállapításának. Megnyitóbeszédében, a Kray-kastély földszinti termeiben található kerámiatárgyakból összeállított tárlat anyagának méltatásakor kifejtette: a kiállított cseréptárgyakat, a több ezer éves emberi munka gyümölcseit, az alkotóember fantáziájának szüleményeiként, ugyanakkor fáradtságos munkájának végtermékeként egyaránt szemlélhetjük. Mindeközben azoknak a szakembereknek a meghatározó szerepére is ráirányította a figyelmet, akik egy-egy tárgy feltárásában, megőrzésében, bemutatásában vállalnak feladatot.
– Ha ilyen nézőpontból szemléljük ezen tárgyakat, akkor nemcsak magukat a műalkotásokat látjuk, hanem a mögöttük lévő embert is. A múzeológiának az a célja, hogy a tárgyak mögül felvillantsa az embert – fogalmazott.
A megnyitón a szóban forgó tárlat egyik szerzője, Ricz Péter főmúzeológus az 1970-es évektől húsz éven át Topolyán és környékén folyó régészeti kutatások eredményeiről számolt be, és dr. Takács Miklóshoz hasonlóan szintén a munkája során tapasztalt emberi jelenlétre, értékekre hívta fel a figyelmet. Az egybegyűltek előtt azokra a személyekre emlékezett, akik községünkben lehetővé tették azon munkálatok elvégzését, amelyek egy kitűnő régészeti gyűjtemény létrehozását segítették elő. A szabadkai régész lapunknak nyilatkozva jellemezte a Duna–Tisza közi cserépedény-készítésnek hat történelmi korszakban: a neolitikumban, a réz- és a bronzkorban, a vaskorban, a szarmaták, később az avarok, majd a honfoglaló magyarok időszakában és a középkori magyar államban megvalósuló eredményét. A június közepéig városunkban időző kiállításon elsősorban élőhelyünkön nyolc–tízezer évvel ezelőtti időszaktól számítva a tizenhatodik századig létrehozott mindennapi használatra szolgáló tároló- és főzőedények, valamint a szakrális vonatkozású ,,áldozati” vagy síredények láthatók.
Mindenekelőtt a bemutatott szarmata- és az avarkor kerámiatárgyain kibontakozó formavilágot, díszítőelemeket vették alapul agyagtárgyaik megformálásánál a kishegyesi Dévics Imre Szabad Alkotóműhely szakembereinek vezetésével zajló múzeumpedagógiai foglalkozás gyermek és felnőtt résztvevői, akik közül a legtöbben először vettek kezükbe agyagot. Az agyagozástanítás az elmúlt évben alakult alkotóműhely egyik alapító tagjának, Cservenák Erzsébet nyugalmazott rajztanárnak, keramikusnak a vezetésével zajlott, de a szervezők felkérték még együttműködésre Németh Anna kerámiaművészt is, aki elsősorban a szorgos gyermekkezek munkáját irányította. A topolyai Petőfi Sándor Cserkészcsapat otthonában is folyt műhelymunka. Az utóbbi helyszínen a közös élményszerzést segítette a raku technikával készült kerámiák látványos égetése is.
