Ifj. Virág Gábor üdvözli Kukorelly Endrét, Harkai Vass Évát és a közönséget
Szerdán este a kishegyesi könyvtárban a Hegyesi Literatúra (Csépe-napok) keretében megtartott Irodalmi randevú elnevezésű rendezvényen Kukorelly Endre író és költő, valamint Harkai Vass Éva voltak a vendégek. A szép számú közönség kétórás igen érdekes beszélgetésnek volt szem és fültanúja az irodalom szerepéről, a versírásról, a kritikáról, a vidékiességről.
Nemrégiben jelent meg Harkai Vass Éva Kukorellyről szóló könyve, egy nem hagyományos monográfia, tanulmányok, kritikák, versértékelések gyűjteménye, amelyben többi között megállapítja azt is, hogy az író minden korábbi beidegződést, formalitást felrúg műveiben, versei és prózai munkái nem konvencionálisak, és tele vannak eldöntetlenségekkel. Kukorelly megjegyezte, hogy amikor az emberről már tanulmányokat és monográfiákat írnak, az azt jelenti, hogy meg is halhat. A versírást, mint mondta, az ember csak saját szórakoztatására csinálja, és ne az elvárások szerint. A kritikusok egyébként is olyan emberek, mint az a gyerek, aki ahelyett, hogy játszana a játékkal, élvezné azt, darabokra szedi. A beszélgetésben felvetődött a kérdés, hogy meg lehet-e állítani a magaskultúra és az irodalom presztízsvesztését, és az újabb generációkban van-e erő arra, hogy megállítsák ezt a lefelé haladó spirált. A hatvanas években az irodalom helyettesítette a politikai intézményrendszert, mert az írók még megírhattak ezt-azt, mára viszont túl sokat foglalkozunk politikával, és sokkal kevésbé élvezzük az életet. Aki állandóan használni akarja az irodalmat, az félreérti. A kérdésre nem született egyértelmű válasz, de az nyilvánvalóvá vált, hogy mindebben az iskolarendszernek pótolhatatlan szerepe van. Az est befejező részében a két irodalmár részleteket olvasott fel saját műveiből.
