Nem mindenki támogatja a határrendezést Bácsfeketehegyen. (fotó: Papp Imre)
A kishegyesi községi képviselő-testület szeptember eleji ülésén hozott határozatot a komaszáció elindításáról a bácsfeketehegyi és szikicsi kataszteri községekben. A terv kidolgozására a belgrádi Földméréstani Intézetet kérték fel, s az el is készült. Mint megtudtuk, a határrendezési tervet a napokban jóváhagyta az illetékes minisztérium is. Leggyakrabban a pénzügyi konstrukció ad okot az észrevételekre, de ez esetben ezt is reálisan ítélték meg.
A minisztériumi jóváhagyás tehát megérkezett, viszont időközben Bácsfeketehegyen a földművesek egy csoportja aláírásgyűjtésbe kezdett azért, hogy a képviselő-testület állítsa le a folyamatot. Természetesen, szerettük volna hallani a komaszáció ellen szóló érveket, de azt a választ kaptuk, hogy a petíció átadásáig nem hajlandóak nyilatkozni annak tartalmáról. Annyit azonban mégis lehet tudni, hogy a fent említett elodázáson kívül a földművesek félnek attól is, hogy a tagosítás sokba kerül számukra, mint az már többször is elhangzott. A gazdák többsége azért is ragaszkodik földjéhez, mert gondosan előkészített és minden évben jól megmunkált területekről van szó, vagyis jobb kondícióban vannak földjeik, mint más földek. Idegenkednek attól a kötelezettségtől is, hogy el kell takarítaniuk a tanyaromokat, ki kell szedni az ott levő fákat, és attól is tartanak, hogy a dűlőutak megnövekedésével a komaszáció után kevesebb földet kapnak, mint amennyiük most van.
Ezek az érvek részben igazak, mondhatni, hogy van alapjuk. A komaszáció biztosan nem lesz ingyenes, de ha figyelembe vesszük, hogy az állami földek bérletét a község erre a célra fordítja, és a tartomány is támogatja a határrendezést, akkor az egyénekre eső rész jóval kisebb lesz. Az illetékes tartományi titkárság értesüléseink szerint tegnap vagy ma jelenteti meg az idevágó pályázatát, amelynek értelmében a tartomány fedezi a költségek felét. Ha hozzáadjuk a község támogatását és esetleg más forrásokból történő támogatást is, akkor nyilvánvaló, hogy a helybelieknek sokkal kevesebbet kell fizetniük, mint amennyi a folyamat teljes gazdasági ára. A dűlőutak átrendezése egészen biztosan területeket követel, viszont ha figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi fő útvonalaknak sokkal szélesebbeknek kellene lenniük (!), s ha ezeket szintén leszűkítik, már lényegesen más a helyzet.
Az egyik leginkább meggondolandó érv viszont az, hogy a vagyon-visszaszármaztatási törvény rendelkezései szerint az állam nem adja vissza az elkobzott vagyont ott, ahol nem végezték el a határrendezést, vagy legalább nem kezdték el. Ez a többi között nagyon érzékenyen érintené a helybeli református egyházat, de bizonyára néhány egyént is.
A jóváhagyás megérkezését követően, mint megtudtuk, megkezdődnek majd a megbeszélések az érintettekkel is, és remélhetőleg tisztázódnak a felvetett dilemmák is.
