Ráférne a tatarozás a szövetkezeti otthonra (fotó: Papp Imre)
Első fokon, mint ismeretes, a kishegyesi helyi közösség megnyerte a pert a szövetkezeti otthon esetében. A számítások szerint a belgrádi Fellebbviteli Bíróság jövő év közepéig hozhatja meg másodfokon is a döntést, és ezzel véglegesen pontot lehet tenni a privatizáció során született, egyértelműen téves döntés kiigazításának végére.
A szövetkezeti otthon kérdése már a helybeli mezőgazdasági birtok elleni csődeljárás elején is felvetődött, a helyi közösség azonnal jelezte, hogy igényt tart az épületre, mindenekelőtt annak kulturális funkcióira. A helyi közösségben is, és a községben is több megbeszélés volt a csődeljárást vezető bíróság képviselőivel, s akkor úgy tűnt, a gondot meg lehet oldani azzal, hogy az épületet nem társadalmi, hanem állami vagyonként tüntetik fel, vagyis olyan vagyonrészként, amely nem esik privatizálás alá. A szikicsi és a bácsfeketehegyi birtokok esetében pontosan így történt.
A megbeszélések és az ígéretek ellenére azonban ez, a kishegyesi birtok 2003-ban történt eladásakor, mégsem történt meg, így az új olasz tulajdonos nemcsak irodákat kapott a birtok mellé, hanem egy több mint 400 férőhelyes, szépen felújított színháztermet, és ami még bizarrabb, egy második világháborús emlékművet is. A helyi közösség számára nem maradt más hátra, mint hogy bírósági úton próbálja érvényesíteni jogait, és szerencsére ezt azonnal meg is tette az akkori vezetőség. A csőd alól történt eladást azonban több újonnan alakult szövetkezet is megtámadta, követelvén a szövetkezeti vagyont, amelyet szintén nem lett volna szabad privatizálni, hanem átadni a jogutódnak tekinthető szövetkezetnek. Ez a per tavaly fejeződött be a legfelsőbb bíróság döntésével, amelyben nem adott helyet a szövetkezetek keresetének, viszont indokoltnak találta a helyi közösség követelését. Ezzel nyílt valójában lehetőség arra, hogy a helyi közösség tavaly újraindítsa az otthon visszaperelését.
A szabadkai bíróság augusztus végén hozott ítéletében a helyi közösségnek ítélte meg az épületet, de ezzel az ügy még korántsem zárult le. A helyiek reménykedtek abban, hogy ezek után a tulajdonos is belátja, hogy nem érdemes folytatni a pereskedést, és kiegyezik a felperessel a további költségek elkerülése érdekében. A helyi közösség által felkínált kiegyezési javaslatra nem érkezett válasz, ehelyett megfellebbezték az elsőfokú döntést. Ezzel kétségtelenül elodázódik az épület birtokbavétele. A másodfokú döntésig ugyanis a jelenlegi birtokos rendelkezik vele. Ha a másodfokú döntés is a kishegyesieknek ad igazat, már más lesz a helyzet, az épületet elfoglalhatják a művelődési és civil szervezetek és intézmények, mert a község e célra szeretné felhasználni, még akkor is, ha netán a tulajdonos szeretné elvinni az ügyet a Legfelsőbb Bíróságig.
Azt kell tehát mondani, hogy sajnos a huzavona továbbra is folytatódik, de most már sokkal több a remény arra, hogy az otthon visszakerül annak a közösségnek a tulajdonába, amely azt a saját eszközeiből saját munkájával felépítette. Jó lenne, ha végre befejeződne a pereskedés, mert az épület állaga időközben jócskán megromlott, a per miatt a tulajdonos nem akart beruházni, a helyi közösség viszont nem pályázhatott, mert nem volt az övé.
