Kunbaba a bácskossuthfalvi református templomkertben (Fotó: Lakatos János)
Hétvégén a bácskossuthfalviak a falu újratelepítésének és a református egyházközösség megalakulásnak 225. évfordulóját ünnepelték. Ez alkalomból az egyházközösség kétnapos ünnepségsorozatot szervezett a Bethlen Gábor Alap támogatásával és Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium államtitkárának fővédnökségével.
Az eseménysorozat pénteken kezdődött egy tanácskozással, melyen hazai és anyaországi helytörténészek foglalkoztak a kunok elvándorlásának okaival és körülményeivel, valamint a tájainkon történő letelepülésükkel és megmaradásukkal. Szombaton délelőtt az ünnepi istentiszteletet követően a református templom kertjében felavattak egy kunszobrot, délután pedig művelődési műsor zajlott a színházteremben. Az eseménysorozat az esti táncházmulatsággal zárult. A rendezvény főszervezője, Móricz Árpád bácskossuthfalvi lelkész a szoboravatást követően elmondta, hogy elsősorban hálával tekintenek az elmúlt 225 évre.
– Istenbe vetett hittel tekintünk vissza erre a 225 évre, és elsősorban neki szeretnénk megköszönni, hogy megtartott bennünket, de fontos az emberi tényező, az akarat, a munka és az elszántság is – mondta el Móricz. Véleménye szerint a templomkertben lévő öreg tölgy alatt felállított kunbaba a kunsághoz való tartozást szimbolizálja.
– A kunbaba a kunsághoz való tartozás egy kiemelkedően szép jelképe, amely visszanyúl messzi évszázadokra. A kunok a 13. században épülnek be a magyarság testébe, így a kunbaba nagyon régi és messzi dolgokhoz, a gyökerekhez vezet bennünket vissza – tudtuk meg a lelkésztől, aki a véleményének is hangot adott, hogy Bácskossuthfalvának bástyaszerep jutott a vajdasági magyarság életében.
– Azt lehet mondani, hogy Bácskossuthfalva a mai napig egy színmagyar falu, sőt, egy olyan közösség, amely a beolvasztásra is képes. Akik ide érkeznek, más ajkúak és vallásúak, egy idő után, első-másodgenerációban idomulnak a faluhoz, magyarrá lesznek és reformátussá – hangoztatta Móricz.
A templomkertben felállított kunszobor egy karcagi szobrászművész, Győrfi Sándor alkotása. Győrfi olyan szobrokon dolgozik, amelyek az ezer évvel korábbi kunszobrok alapján készülnek, s amelyek nyomai a mai napig fellelhetők a református fejfákban.
– Őseink sok ezer kilométeres idevezető útján a kunbabák, mint útjelző kövek, ott állnak a pusztákon, a sztyeppeken. Kumániai tartózkodásuk alatt még egy latin krónikás is megemlékezik a kunszobrokról. Leírja, hogy ezek temetkezési szobrok, melyeket hatalmas dombokon, ún. purgákon helyeztek el – mondta el Győrfi. A szobrászművész úgy véli, hogy minden kun településre kell egy ilyen szobor, amely megőrzi az elődök emlékét. Győrfi kunszobrai közül a bácskossuthfalvi a harmadik, amely a délvidékre került.
