Dr. Szőke Anna
A Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesületének elnökét, dr. Szőke Annát a továbbképzési programokról kérdeztük.
– Én úgy érzem, szakmailag nincs gond a vajdasági magyar óvónőkkel, annál több a baj a nemzetünkkel kapcsolatos műveltség terén. Ezen a téren a múltban nem kaptak megfelelő képzést. Nem elég az, hogy magyarul beszél, nem elég az, hogy tudja a magyar gyermekverseket, ettől sokkal többre lenne szükség.
Nekünk olyan tanterv szerint kell dolgoznunk, amely igenis kihangsúlyozza a magyar népszokásokat, amely bátran felvállalja nemzeti ünnepeink alkalmával a megfelelő nemzeti dalaink, verseink oktatását. Tudnunk kell azt is, ki volt Brunszvik Teréz, mert nem tudják. Büszkének kell lennünk arra, hogy nem csak Magyarországon, de Európában is az ő nevéhez fűződik a kisdedóvó intézetek megalapítása, létrehozása. És még sok dologra kellene büszkének lennünk, de nem vagyunk, mert nincs tudomásunk a történelmi tényekről. Októberben az egyesület szervezésében háromnapos szakmai továbbképzésen vett részt 25 óvónő Magyarországon. Martonvásáron megtekintettük a óvodamúzeumot és ezzel emlékeztünk meg Brunszvik Teréz halálának 150 évfordulójáról. A folytatásban részt vettünk a szentendrei szakmai napokon, ahol arról győződhettünk meg, hogy néphagyományaink beépítése a programokba egyenlő az inkluzív oktatással, mert minden gyermek megtalálja benne a képességeinek megfelelő tevékenységi formát. Megtudhattuk azt is, hogy Magyarországnak hány tájegysége van, és megtekintettük a szentendrei szabadtéri múzeumot is–mondta dr. Szőke Anna az elmúlt hónapok tevékenységéről.
A karácsonyi előkészületek keretében az elméleti tudás bővítése kapott nagyobb hangsúlyt, többi között a karácsonyfa történetét is feldolgozzák, de ezúttal nem egy helyen lesz a tanácskozás hanem több helyütt, vagyis az előadók fognak utazni. Januárban ismét foglalkoznak a bábjátékkal Az egyesület programjának készítésekor azonban felmerültek más témakörök is.
– A közelmúltban Csókán tartottam előadást, ez a felkérés számomra is meglepetés volt. Arra kértek, tartsak előadást a saját munkámról, hogyan jutottam el a doktori fokozat megszerzéséig stb. Először meglepődtem, majd gyorsan összeállt bennem a kép: önbizalom-erősítő programra van szükség, de nem olyanra, mint az elmúlt években. Bátorításra, biztatásra van szüksége a vajdasági magyar óvodapedagógusnak. Biztatni, lépjen ki a négy fal közül, hogy ne csak a szakma megszállottja legyen. Ettől sokkal többre van szükségünk, ha talpon akarunk maradni. Ott kell lenniük a kulturális rendezvényeken, szerepet kell vállalniuk a közéletben, hathatósabban együtt kell működniük a szülőkkel. A továbbképzéseket alapjaikban kell megváltoztatni. A halloween ünnepnek például nincs helye a magyar óvodákban. Ne csináljunk már fogalomzavart a szülőkben, meg kell szűrni mindazt, ami Amerikából ideáramlik, s ki más teheti ezt meg elsőnek és helyesen, mint az óvónő. A töklámpás ősidők óta ismert a magyar néphagyományban, csak tudni kellene róla. S a nemzetünkhöz fűződő halottak napi megemlékezést ne szentségtelenítsük meg holmiféle szellemek meg szörnyek megjelentetésével. Sok munka vár ránk, sok előadásra van szükség, illetve igény. S hát itt van még a szórvány, amely nekem szívügyem. Novemberben az úgynevezett kemény szórványban dolgozunk, de az újvidéki óvónőkkel is szoros a kapcsolatunk, ami már egy teljes évtizedre nyúlik vissza. Ők is gyönyörűen dolgoznak. Sajnos a politika az oktatási intézményeinkbe is be akar avatkozni. Mindegy melyikre gondolunk. Én arra kérek minden pedagógust, politikamentesen, de magyar emberként dolgozzanak, akkor nem eshet bántódásuk – mondta dr. Szőke Anna.
