Talán mégsem kerül lebontásra a kishegyesi vasútállomás (fotó: Papp Imre)
A múlt század nyolcvanas éveinek közepén a vasúti korszerűsítés ürügyén (akkor villamosították a Szabadka – Belgrád közötti szakaszt) gyakorlatilag megszüntették a kishegyesi állomást. A község intervencióira az volt a válasz, hogy a személyvonatok továbbra is megállnak, mint eddig, és csak a jegykiadás szűnik meg, mert az utasok számát véve alapul nem fizetődik ki folytatni az állandó jegyeladást. Nemsokára kiderült azonban az is, hogy az állomás megállóvá történő degradálása azt is jelenti, hogy megszűnik a teherforgalom is. Ez azt jelentette, hogy a nagyobb mennyiségű áru (szén műtrágya, fa épületanyag) vagy a szikicsi állomásra érkezik, vagy Csengetyűsön (Mali Iđos – Poljen) rakhatják ki. A vasút ezúttal is arra hivatkozott, hogy a hegyesi állomás nagyon rossz helyen van, és a szerelvények kötelező fékezése az állomás közelében és újbóli felgyorsításuk fokozott energiafelhasználást igényel. A vége mégis az lett, hogy a kishegyesiek kénytelenek voltak elfogadni a helyzetet. Egyedül a személyvonatok álltak meg, de a kilencvenes évek nyomorúságos körülményei között ez is sokat jelentett a helybelieknek.
A másik vita a község és a vasút között akkor alakult ki, amikor az állami vállalat többmilliós összeget követelt a községtől annak fejében, hogy „karban tartja” a vasúti átjárókat. A községben egyébként egyetlen sorompóval ellátott átjáró sincs, csak fényjelzősek, és valóban kérdés, miért került volna ez több millióba a községnek. A vasút még pörre is vitte az ügyet, de végül is kiegyeztek peren kívül abban, hogy a telekhasználati díj fejében végezzék el a karbantartást.
A képviselő-testület szeptemberi ülésén újra felmerült a kishegyesi állomás kérdése. Hallgató Imre képviselő, az építésügyi bizottság tagja javasolta, hogy a felügyelőséget kérjék fel helyszínelésre az állomáson, mert az lassan életveszélyessé válik az utasokra. Az állomás épületét évtizedeken keresztül az ott lakó nyugdíjas vasutas tartotta karban, de miután meghalt, senki sem viseli az épület gondját, a tető is meghibásodott, és nagyon felgyorsította az épület állagának romlását. A felügyelőség helyszínelt is, és a jelentés megküldték a vasúti társaságnak. A vasút képviselői (Csóré Róbert polgármester számolt be a velük való találkozásról a képviselő-testület legutóbbi ülésén) ki is szálltak a helyszínre, és megállapították, hogy az épület valóban siralmas állapotban van, a legszükségesebb javítások mintegy 2,5 millió dinárba kerülnének. A vasút a község támogatását kérte, mivel nekik – mint mondták –, nincs pénzük erre a célra. A község képviselője is azt mondta, hogy a községnek sincs, de pályázni sem tud felújításra, mert nem az ő tulajdona. A vasút képviselői felajánlották, hogy bontsák le az épületet, de a polgármester ezt határozottan elvetette, mondván, hogy a több mint 130 éves épületet nem lebontani kell, sokkal inkább műemlékvédelem alá vonni.
A polgármester arról is beszámolt, hogy a hónap folyamán még egyszer találkozik majd a vasút képviselőjével, s remélhetőleg találnak valamilyen hosszabb távú megoldást a kishegyesi vasútállomás áldatlan helyzetére.
