A karitatív szeretet a tevékenységben, a kétkezi munkában, a másokhoz való odafordulásban mutatkozik meg. Szent Erzsébet ennek élő példája volt – mondta Szakály József topolyai esperesplébános.
– Hatalmas vagyon felett rendelkezett, anyósa azonban megfosztotta ettől a vagyontól – szentestén száműzte őt és gyerekeit a várból, akik kénytelenek voltak egy disznóólban átvészelni az estét. A legnagyobb szegénységben is meg tudta mutatni, hogy a másik emberrel is lehet törődni, s vagyonának azt a részét, amit sikerült visszaperelnie, nem önmaga, hanem gyermekei boldogságának biztosítására használta fel. Királylányként hívták haza Magyarországra, ahol királyi életet élhetett volna, erre azonban nem volt hajlandó, azt mondta, itt maradok az én szegényeim között. S hogy mennyire őszintén gyakorolta ezt a fajta szeretet, mutatják Assisi Szent Ferenchez írt levelei. Az ő személye elválaszthatatlan a megélt caritastól, ezért is neveztük el egy évvel ezelőtt a házat Szent Erzsébet Háznak, mert úgy éreztük, hogy valóban az ő példája arra sarkall bennünket, ami itt, ebben a házban történik, az a fajta közösségi élet és tevékeny szeretet, amit a caritas szó jelez – fogalmazott Szakály József.
Erzsébet napján a topolyai plébánia óvodás és ötödikes hittanosai alkalmi műsorral léptek fel, a szentmise után a Caritas önkéntesei sós lepénnyel és forró teával vendégelték meg a híveket. Vukelity Rózsa önkéntes elmondta, lelkesen készültek a jeles napra.
– A Szent Erzsébet Ház konyhájában négyen-öten elkészítettük a lepény hozzávalóit, teát főztünk, és ezzel vártuk a templomból átjövő gyerekeket, szülőket, nagyszülőket. Nagy öröm számunkra, hogy ennyien megtisztelték a gyerekeket azzal, hogy megnézték a műsorukat, ugyanis sokat foglalkoztak velük a hitoktatók. Boldogsággal tölt el bennünket, hogy méltóképpen ünnepelhettük meg ezt a napot – nyilatkozta Vukelity Rózsa.
Nyitókép: A megvendégelés a Szent Erzsébet Házban (Turi Orsolya felvétele)
