Firigyháza búcsúja (Szent Mihály főangyal napja) és a falu fennállásának 763. évfordulója alkalmából vasárnap délután ünnepi szentmisével és keresztelővel kezdődött a falunapi ünnepség. A Törökkanizsáért Egyesület szervezésében, immár nyolcadik alkalommal tartották meg a falunapot a tájházzá alakított Ricze-emlékház udvarán. Az ünnepségen a helybeli polgárok mellett részt vettek a hazalátogató egykori firigyháziak és hozzátartozóik is.
Kuppis József 1848–49-es hadnagyra emlékeztek (Gergely József felvétele)
A szentmise után megkoszorúzták Kuppis József jegyző és néptanító, 1848–49-es hadnagy emléktábláját. A művelődési műsorban felléptek a törökkanizsai Tiszagyöngye Művelődési Egyesület Tiszácska leánykara, valamint a szólistái és a népmesemondói is. L. Móger Tímea zombori költő, újságíró három versét szavalta el. Nagy sikert aratott a doroszlói Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület néptánccsoportja, amelynek tagjai doroszlói hagyományőrző táncokat adtak elő a falu híres fúvószenekarának kíséretében.
A szervezők nevében az egybegyűlteket Újhelyi Nándor, a törökkanizsai községi képviselő-testület elnöke köszöntötte, aki Szabó József helytörténésszel, a kiállítás szerzőjével megnyitotta a falunapra összeállított alkalmi kiállítást, amely a Firigyháza az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban címet viseli, és helyi vonatkozású dokumentumokon, fényképeken keresztül mutatja be a falut érintő korabeli eseményeket.
A doroszlói néptáncosokat elkísérte a fúvószenekar is (Gergely József felvétele)
A falunapi ünnepségen Sárközi István, az MNT művelődési bizottságának elnöke szólt az egybegyűltekhez:
– A Törökkanizsáért Egyesület szervezésében, Szent Mihály arkangyal és Firigyháza búcsújának ünnepén, nyolcadik alkalommal került sor a firigyháziak, a faluban élők és az innen elszármazottak találkozójára. Firigyháza fennállásának, első említésének 763. évfordulóját ünnepeljük. Árpád-kori település, a nevét az oklevelek 1256-ban említik először. Vajon vissza lehet-e tekinteni ilyen messzire a történelemben? Az évszázadok alatt itt élő magyarság és a település a történelem mindennemű megpróbáltatásának ki volt téve. Ma mégis itt vagyunk, és ünnepelünk. Ünnep ez az itt élők és a mai napra hazatérők számára is. Lépten-nyomon azzal győzködnek bennünket, hogy mennyire összetett a világ. Valójában csak az egyén és a közösség számára legfontosabb kérdéseket kell feltenni. Vajon ragaszkodunk-e keresztény kultúránkhoz és az ahhoz tartozó társadalmi szabályokhoz, vagy inkább erőltetett tempóban felejtünk el mindent, amiért az előző generációk számos alkalommal még az életüket is adták? Vajon nemzetben gondolkodunk, vagy a vallási és világi multikulturalizmussal azonosulunk? Piros, fehér, zöld a világunk, vagy rózsaszín, lila stb.?
A Tiszácska leánykar kalotaszegi népdalokat adott elő (Gergely József felvétele)
A magyar művelődési életünket életszerűen éljük meg, vagy mindezt a múlt homályába űzzük? Vesszük-e a fáradságot, hogy egymást összefogásra buzdítsuk, úgy a mindennapokban, mint a vajdasági magyar közösség számára kiemelten fontos pillanatokban, vagy engedünk „az úgyis mindegy, majd lesz valahogy” érzésnek? Helytörténeti múltunkat rögzítjük-e, vagy engedjük kicsúszni a kezünkből, a következő korosztályokra való átörökítés nélkül? A magyar–magyar kapcsolatokban képesek vagyunk-e legyőzni lélekben a földrajzi távolságot, vagy egyszerűen szétszóródunk a világban? Tisztelt ünneplő közösség, az idelátogatók láthatják és érezhetik, hogy Önök keresztény kultúrájukat gyakorló, művelődési életére büszke, helytörténeti múltjára gondosan vigyázó, a lélekszámarányához viszonyítva többszörösen kiálló és földrajzi távolságot nem ismerő magyar közösség – hangsúlyozta beszédében Sárközi István.
A falunapot mások mellett megtisztelte jelenlétével Orosz Urbán Csilla, Törökkanizsa alpolgármestere, Pelt Ilona, a VMSZ tartományi parlamenti képviselője, Ótott Róbert tartományi mezőgazdasági segédtitkár, Bunford Tivadar, a szabadkai városi képviselő-testület elnöke és Oláj Tibor, a csókai községi képviselő-testület elnöke is.
