Nagy eseményre készülnek a hétvégén Rábén, ahol a hagyományokhoz híven ezúttal is szeptember második hétvégéjén tartják meg a templombúcsút, amely még ma is az egyik legfontosabb közösségi eseménynek számít a falubeliek életében. A Majdány-Rábé helyi közösség illetékesei a rendezvényre a közterületeket is igyekeznek szebbé és rendezettebbé varázsolni.
Vass Verica (Fotó: Máriás Endre)
– A búcsú hagyományát a nagyszüleinktől örököltük, és mi is igyekszünk továbbvinni. Rábén az évek folyamán felépült egy nagyon szép kis templom, amelyre úgy tekintünk, mint a mi kis ékszerdobozunkra. A templom Szent Adalbert nevét viseli, ami azt jelenti, hogy április huszonharmadikán van a templombúcsú. Akkor van egy ünnepi szentmise, amelyre a falubeliek elmennek, ezzel azonban véget is ér az ünneplés. Az a búcsú ugyanis nem helyettesíti az életünkben azt, amit a nagyszüleinktől örököltünk, így nagy örömünkre a mai napig megmaradt ez a szeptemberi időpont is – magyarázta lapunknak Vass Verica, a Majdány-Rábé helyi közösség titkára, aki elmondta, a faluban működő közmunkaprogramnak köszönhetően idén még jobban fel tudtak készülni a rendezvényre, mint a korábbi években, hiszen már jó ideje nagy erőkkel dolgoznak a közterületek, köztük a templom, az iskola és a buszmegálló környékének rendbetételén. Emellett a lakóházak környékének rendezésében is igyekeznek segítséget nyújtani a falubelieknek.
– A szeptemberi iskolakezdés mindig fontos pillanat a falu életében, annak ellenére is, hogy az itteni iskolának mindössze néhány diákja van, hiszen az ő kacagásuk és zsivajuk mindig valamiféle reményt ad számunkra. Sajnos nagyon kevés munkalehetőség van errefelé, aminek az a következménye, hogy a fiatalok közül sokan elköltöznek innen. Büszkék vagyunk ugyan rájuk, hiszen a világ minden táján megállják a helyüket, ugyanakkor sajnáljuk is, hogy nem maradnak itt velünk. Néhány fiatal igyekszik tovább éltetni a családi gazdaságot, itthon keresve a boldogulást, amiben a szülők mellett elsősorban a különféle pályázati lehetőségek tudnak segíteni nekik, éppen ezért folyamatosan arra biztatjuk őket, hogy éljenek mind a hazai, mind a külföldi pályázati lehetőségekkel. A Prosperitati Alapítvány pályázatain való sikeres részvételnek köszönhetően is egyre többen bátorodnak föl, az első körben mindössze hárman igényeltek támogatást, a második körben már jócskán megnőtt a pályázók száma. Ennek köszönhetően a két faluba több mint tíz vadonatúj gép érkezett, olyanok, amelyek remélhetőleg évtizedeken át ki tudják majd szolgálni a tulajdonosukat, és ez mindenképpen hatalmas előrelépést jelent az itt élők számára – magyarázta a helyi közösség titkára, aki a jövőbeli tervekről szólt.
– Mindenáron szeretnénk megőrizni az iskolát. Sajnos sem tavaly, sem az idén nem tudtunk óvodai tagozatot nyitni, de természetesen nem adjuk föl, továbbra is harcolunk, abban bízva, hogy az elkövetkezőkben lesz annyi gyermek, hogy ezt megvalósíthassuk. Számottevő fejlesztéseket nehéz tervezni, mert állami vállalatok nincsenek errefelé, a magánvállalatok pedig elsősorban a saját érdekeiket tartják szem előtt. A legfontosabb célunk éppen ezért jelenleg az, hogy fenntartsuk azt, amink van: az iskolát, az orvosi ellátást és a postai szolgáltatást. Az ugyanis, amire a lakosság ellátásához szükség van, tulajdonképpen adott. Igaz, hogy nincs mindennap orvos és nincs mindennap posta, de mi már megszoktuk, hogy így élünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy mindez némi hátrányt jelent számunkra, de természetesen nemcsak hátrányai, hanem előnyei is vannak annak, hogy egy ilyen kis közösségben élünk, annak az örömét ugyanis, hogy a mi gyerekeink még mindig előre köszönnek az utcán, és még mindig átadják a helyüket a buszon, senki sem veheti el tőlünk – tette hozzá Vass Verica.
