Ádám István: – Mindenek előtt visszajuttatnám a régi tulajdonosoknak, annál is inkább mert hallottam, hogy a Durđerski-földeket is visszaadták az örökösöknek, ugyanígy a pravoszláv egyház is visszakapta az elvett földeket. Ilyen alapon a katolikus egyházat is megilleti elvett vagyona, meg hát azokat is, akiktől a háború után elvették a földjeit. Ha ez megtörténne, akkor nem hiszem, hogy sok maradna, de ha mégis, akkor azt haszonbérbe kellene kiadni, vagy gazdálkodni rajta. Ez mellett minden képviselőnek ki kellene állni.
Csorba Dániel: – Gondolkodás nélkül a helyi földművelő és állattenyésztő gazdákat részesíteném előnyben, amikor az állami földek bérlését kellene megszervezni. Csak miután ők már nem mutatnának érdeklődést a bérlés iránt, akkor adnám vidékieknek, nagygazdáknak, vállalkozóknak, hogy ne maradjon parlagon a föld. Az már magától értetődik, hogy csak azokat a földeket kell bérbe adni, amelyek megmaradnak, miután a régi tulajdonosokat kárpótolták.
Dusa János: – Eredetét illetően többféle állami tulajdonban levő földről beszélhetünk. Ha azokról a földekről van szó, amelyeket a háború után a tulajdonosaiktól elvettek, akkor ha léteznek az örökösök, vagy ha tudni lehet kitől vették el, akkor azokat a földeket minden további nélkül visszaadnám jogos tulajdonosaiknak. Az olyan földeket pedig, amelyek nem a konfiskálásból valók, bérbe adnám a termelőknek, kizárólag a helybelieknek és meghatároznám a maximálisan bérelhető területet, mondjuk 50 hektárban.
Fehér Imre: – Nagyon nem tehetnék semmi különöset, de azt mindenképpen, hogy nem egy vagy két vidéki személynek adnám az összest, mint ahogyan azt korábban tették. Most azok bitorolják, meg ahogyan hallottam nem is fizettek időben. Lennének itt többen helybeliek, akik váltanának 20-30 hold földet, ki is tudnák fizetni az árát. Hát elsősorban nekik adnám. Mert manapság már 6-7 holdból nem tud megélni a termelő. Arról nem is beszélve, hogy azokat a földeket, amelyeket a háború után elvettek, vissza kellene adni a volt talajdonosoknak. De félek, hogy abból nem lesz soha semmi.
