Szokatlan akciónak lehettek tanúi Újvidék polgárai tavaly december 22-én. A valamikori hadsereg napján több székvárosi civil szervezet úgy döntött, birtokba veszi az évek óta üresen kongó Futaki úti laktanyát. Birtokba veszik, rendbe hozzák, egy civil központot hoznak létre az állandó pénz- és helyhiánnyal küszködő szervezetek, végre otthonra találhatnak és betölthetik szerepüket. Olyan akciókat szervezhetnek, amely a polgárok hasznára válik.
A leppukkant kaszárnya egy részét – lévén, hogy óriási épületegyüttesről van szó –, legelőször lomtalanították, kitakarították, és játszóteret építettek az udvarban. A környék csellengő gyerekei nagyon gyorsan odaszoktak, fociztak, játszottak, és ami talán a legfontosabb, nem csavarogtak céltalanul az utcán.
Felcsillant a remény, hogy legalább egy dologban közelítettünk a tőlünk nyugatabbra található országokhoz, hogy a civilek egy kis előnyhöz, segítséghez jutnak. Nekem személyesen a ljubljanai Metelkova kaszárnya jutott ekkor eszembe, amelyet a kilencvenes évek elején átengedtek a művelődési és civil szervezeteknek, és azóta egy igazi kulturális központtá nőtte ki magát. Előadások, kiállítások, performance-ok színhelyévé, művészek találkozóhelyévé fejlődött, egy részét pedig bérelhető szobákká alakították át – így vált a központ önfenntartóvá.
De, amint az lenni szokott, a máshol jól működő dolgok Szerbiában az illúzióval határosak. Itt, a polgároknak kedvező kezdeményezések legfeljebb 3 hétig tarthatnak. Ennyi kellett a katonai és civil rendőröknek ahhoz, hogy megjelenjenek a laktanyában, és kizavarják a civil szervezetek képviselőit.
Mi lesz hát a belvárosi laktanya sorsa?
Pontosan nem lehet tudni, viszont a Városépítészeti Intézet igazgatójának egy véletlenül elejtett mondata alapján arra lehet következtetni, hogy egy újabb sugárút tervei vannak előkészületben. Egy újabb 4 sávos út, amely a vásárig vezetne, amely mentén jó sok tömbház elfér majd. Jó sok tömbház, és egy játszótér sem. A gyerekek keresnek majd egy másik kaszárnyát. Amíg onnan is ki nem zavarják őket.
