Nemanja: Hallottam arról, hogy módosítani akarják a rendeletet, Boro azonban nem tartozik a „harci kutyáknak” kikiáltott fajták közé, így nem kell kérnünk a szomszédok beleegyezését. Az első emeleten lakunk, liftbe nem megyünk be soha, tehát a módosítás a gyakorlatban nemigen érintene bennünket. Sokkal nagyobb gondot jelentenek viszont a kóbor kutyák, lépten-nyomon belénk kötnek. A városi illetékeseknek inkább ezzel kellene foglalkozniuk, mintsem azzal, hogy minket, kutyatulajdonosokat szurkálnak, büntetnek. Oldják meg ezt a problémát, aztán büntessenek!
Tamara: Nem hallottam arról, hogy mi készül, így nem is véleményezhetem a javaslatot. Luna 3 hónapos, az épületben mindenki szereti, mostanáig soha, de éppen soha nem volt semmilyen megjegyzés, odaszólás a lakók részéről. Második emeleten lakunk, liftben nem utazunk. A kóbor kutyáktól félünk.
Nataša: Mindenki panaszkodik, a felügyelőség a parkok környékén ólálkodik, leggyakrabban a nyugdíjasokat büntetik, nem pedig azokat a pöffeszkedő alakokat, akik hatalmas, szemlátomást veszélyes kutyákat vezetnek. Felvetődik a kártalanítás kérdése abban az esetben, ha egy kóbor kutya megtámadja a pórázon vezetett, szájkosárral védekezés-képtelenné tett kutyát – az orvosi ellátás, varrás, az orvosságok stb. igen drágák, a rendeletek alkalmazásához tehát nem adottak a feltételek. A tömbházakban élők közül sokan nem szeretik az állatokat, olyan esetről is hallottam, hogy valaki kiírta a liftajtóra, hogy: nem akarunk kutyákat a házban! Szerintem a lakók félnek – alaptalanul – a nagy kutyáktól, ezért nem szeretik őket a közelükben. A kutyákat azonban nem lehet kitiltani a városból, ez komplex kérdés, a városi illetékeseknek komolyabban kellene foglalkoznia ezzel a kérdéssel. A rendeletmódosítással csak azt fogják elérni, hogy az épületekben amúgy is megromlott, jószomszédi viszonyokat még jobban elmérgesítik, a lakók egymásra fognak mutogatni. A kutyusok családtagok, és mert valamelyik szomszédnak nem tetszik, most adjuk oda elaltatni? Őrület! Más városokban a tömegközlekedésben is utazhatnak a kutyák, étterembe viszik őket nálunk meg...
Márta: A telepen lakom kertes házban, már azt is elleneztem, hogy a kutyaólnak legkevesebb 10 méterre kell lennie a kerítésektől, most ezt a távolságot 20 méterre akarják növelni. A legtöbb kertben erre nincs elég hely, a felügyelőség járt az udvaromban, alig sikerült lemérniük a 10 métert. Ellenzem azt is, hogy napközben be kell zárni a kutyákat: a rendelet szerint én becsuktam őket, a tolvaj bejött az udvarba, és elvitte a kerékpárunkat. Minek a kutya, ha nem vigyázhatja a házat? Ezért tartom őket, mondtam is a felügyelőknek, annyit válaszoltak, hogy ha még egyszer észreveszik, hogy napközben is szabadon mozognak a kutyák, feljelentenek a bíróságon. Most két nagyobb és egy kisebb kutyám van, voltak kiskutyáik is, ezeket eladogattam, mert én sem tarthatok túl sok állatot. Három kutyát azonban gond nélkül etethetek, inkább nálam legyenek, minthogy megfogják őket, betegyék valamilyen menhelyféleségre, és hogy elaltassák őket. A tömbházak esetében nem várhatjuk el azt, hogy mindannyian, minden lakó beleegyezzen, sokan nem szeretik az állatokat, nagyon sok család meg lesz fosztva a kutya- és macskatartás élvezetétől. A petíciót már aláírtam.
