Ilonka: Mit mondjak, az embereknek nincs pénzük. Hogy mit vásárolnak? Csakis a legolcsóbbat, abból is keveset. Megtörténik, hogy csak 2-3 almát mérek meg, a 30 dinárba kerülő fajtából. Nagyon drága minden, a permet, a helypénz is nagyon sok, naponta 600 dinárt fizetünk, meg még havonta 6000 dinárt a tulajdonosnak. Valamiből azonban meg kell élni...
Radovan: Nagyon kevés a vásárló, az elmúlt évekhez viszonyítva sokkal-sokkal kevesebb! Amióta a peremvárosi buszmegállót elköltöztették innen, a piac kong az ürességtől, csak néhány pultnál árulnak. Az emberek vesznek egy kis zöldséget, gyümölcsöt, de mindenből csak nagyon keveset. Én naponta 500 dinár helypénzt fizetek egy két méter széles pultért, ez nagyon sok, aligha fizetődhet ki...
Mišo: A piacok karbantartásával foglalkozó közvállalatnak nagyobb figyelmet kellene fordítania arra, hogy a piacok ésszerűbben működhessenek, funkcionálisabbá, forgalmasabbá kellene tenni őket. Az én pultomnál a hajfestékek a legkelendőbbek, elég, ha 10 dinárral leengedjük az árat, és a vevőket máris sikerült idecsalnunk, legközelebb is nálunk vásárolnak majd.
Ibolya: Az a helyzet, hogy minden drágul, de a legnagyobb probléma az, hogy kevés a vásárló. Ha többet el tudnánk adni, akkor nem lenne drága a helypénz sem. Most, az év kezdetén már látjuk, hogy nem olyan lesz, mint reméltük, a tavalyinál rosszabb lesz. Igaz, hogy a január mindig gyengébb, nehezen indul be az év, de az idén még lassúbb! 13 éve árulok, korábban megélhettünk ebből, ezért is döntöttünk úgy, hogy folytatjuk azt a munkát, amivel már nagyszüleink is foglalkoztak. Ha a helyzet nem változik, félő, hogy nem fog kifizetődni. A vásárlók csak a legolcsóbb dolgokat veszik, úgy nézik, hogy mindenből legyen egy kevés...
