(Fotó: Ótos András)
Újvidék nagyváros, ehhez az állításhoz nem fér kétség. Magán viseli a nagyvárosok minden jellegzetességét, szinte minden olyan tartalom megtalálható itt, mint bármelyik világvárosban, a különbség csupán annyi, hogy itt semmi sem működik úgy, ahogy kellene.
Nem működik, mert a város nem egészséges ütemben duzzadt fel akkorára, mint amekkora most, hanem felturbózott módon – olyan, mint egy szteroidokkal teletömött, olajokkal felpumpált testépítő „bajnok”, aki méretét tekintve nagy ugyan, de funkcionalitásban jócskán elmarad bármely kikötői rakodómunkás, vagy cementzsákokat cipelő kőműves mögött. Az embertömeget ellátó urbánus környezetbővülés nem képes lépést tartani a fejlődésként emlegetett népességszaporulattal, nincs elég hely szinte semmire, hiányzik a zöld, rossz a levegő... A mindenkori városvezetés igyekszik ugyan enyhíteni az állandósult gondokon, nem sok sikerrel. Néhány évvel ezelőtt megépíttettek egy új városközi autóbusz-állomást azzal az elképzeléssel, hogy a meglévő állomáson és az oda vezető sugárutakon, ritkítsák a forgalmat, ugyanis egyre több az utazó munkás, tanuló – az ötlet nem vált be. Megnyitottak egy új, rendőrségi ügyfélfogadó irodát, ugyanakkor a tolongás, a kötelező dokumentumbeszerzés, azaz a bonyolult adminisztráció miatti hosszadalmas sorban állást továbbra sem kerülhetjük el. „Ésszerűsítették” a parkolást a városban, azonban szabad parkolóhelyet továbbra is csak nehezen találunk. A kóbor kutyák falkákban járőröznek, rettegésben tartják a járókelőket, a fákat kivágják ha kell, ha nem, és ezek csak a kisebb bajok. Az igazi problémát a beruházások, pontosabban a termelő jellegű befektetések hiánya jelenti. Újvidéknek ugyanis nincs komoly ipara, a mindenkori városvezetés fejlesztései leggyakrabban olyan beruházásokat jelentenek, amelyek még több ember ideköltözését, annyira amennyire elviselhető életkörnyezetben történő tengődését teszik lehetővé. Senkit sem érdekel igazán, hogy az idesereglettek miből fognak megélni.
Az idén medencét építenek, ez az egyik legnagyobb városi beruházás. Tervbe vették egy állatmenhely megépítését is, egy új szeméttelep létesítéséről is szó esett. Csatornahálózatot építenek a peremvárosi falvakban, rendszeresen korszerűsítik az egyéb közműhálózatokat is, a rendszerek azonban mégis akadozva működnek. Valószínű, hogy Újvidék egyszer majd kiheveri a hirtelen felhízás okozta betegségeket, eltűnnek majd a „demográfiai bumm” utáni striák, de a múlt század 70-es éveiben elért sikerei csak szép emlékek maradnak. Akkori hírnevét aligha szerzi vissza valaha is.
