2024. július 17., szerda

Szirénázó szupercsapat

Az újvidéki tűzoltóbrigád dolgozóinak egyre több munkája van, és noha az utóbbi években sok mindent kaptak, felszerelésből és emberből sohasem elég

Mindent megtettek, mégsem sikerült megmenteni: az újvidéki bútorraktár néhány évvel ezelőtt égett le, hatalmas anyagi kár keletkezett. (fotó: Ótos András)


Az újvidéki tűzoltóbrigádot a dél-bácskai körzetben tevékenykedő 12 tűzoltóosztag összessége képezi, szervezett egységként működik, a munkarendszerezés 304 dolgozó alkalmazását látja elő, a brigádban azonban csak 233 tűzoltó teljesít szolgálatot.

Dragoslav Klisura parancsnok szerint ez a szám, azaz a káderállomány háromnegyedes telítettsége kevés, a városnak több tűzoltóra lenne szüksége. Arról, hogy ki dolgozhat a brigád kötelékében, és hányan, a belgrádi belügyminisztériumban döntenek. Az újvidéki tűzoltók négy váltásban teljesítenek szolgálatot, 12 órát töltenek a laktanyában, 48 órát pihennek. Egy váltásban (7 és 19 óra között) az előírások szerint nagyjából 20-an ügyelnek, de a gyakorlatban ez a szám 16 körül mozog – legalább ennyien ügyelnek minden pillanatban a város tűzbiztonságára. Amikor nincsenek bevetésen, a laktanyában gyakorolnak, tisztítják, javítják a felszerelést, meszelnek, takarítanak. Figyelmet fordítanak a testi erőnlétre is, az épületben van egy kis konditermük, amikor jó az idő, a szabadban sportolnak – leggyakrabban röplabdáznak.

Ilyen magasságban már nagyon veszélyes tartózkodni, hát még dolgozni – tüzet oltani. Hacsak tehetik, nem másznak ilyen magasra




A brigád dolgozói hetente átlagosan 30-40 alkalommal nyújtanak segítséget a polgároknak, legtöbbször tűzoltás miatt riasztják őket, az intervenciók túlnyomó többsége a város területén történik. Klisura parancsnok elmondta, hogy a beavatkozások száma leginkább az időjárástól függ, forró és száraz, hosszú időszakok során gyakrabban keletkeznek tüzek a szabadban, 2008 folyamán például, egy égető nyár után 2900-nál is több dél-bácskai intervencióról készítettek jegyzőkönyvet. 2009-ben nagyjából 2500 beavatkozásuk volt, tavaly már csak 1900. A számadatok tehát leginkább az időjárástól függnek, az épületekben és gépjárműveken keletkező tüzek száma viszont a város bővülése miatt növekszik. Ezek a tüzek leggyakrabban kicsik, vagyis olyan tüzek, amelyeket a lakók idejében észrevesznek, részben vagy teljesen eloltanak és a tűzoltók dolga már csak a jegyzőkönyvírásra, a helyszín biztonságossá nyilvánítására korlátozódik. Nagy tüzek tehát szerencsére ritkán történnek, személysérülés még ritkábban. A tüzek terjedésében az elmúló idő játszik legnagyobb szerepet: ha feldől egy ágyon felejtett gyertya, két és fél, legfeljebb 3 percen belül már lángokban áll az egész szoba, legalábbis laboratóriumi feltételek között. A gyakorlatban valamivel lassabban terjed a tűz, de mindenképp az a legfontosabb, hogy azonnal cselekedjünk, ha észrevesszük a bajt! Az újvidéki tüzek 80 százaléka megelőzhető lenne, emberi mulasztás, hanyagság, felelőtlenség miatt történnek. Nagyon gyakori – mindenekelőtt a téli hónapokban – a melegítők és villamos fűtőtestek által előidézett tűz; a polgárok kínai boltokban, bolhapiacon olcsó, alig pár hajszáldrótból összecsavart vezetékekből álló hosszabbítókat vásárolnak, erre kapcsolják kályháikat. A többszörösen túlméretezett elektromos terhelés miatt a vezetékek átmelegszenek, megolvadnak, a fémrészek felizzanak, elég, ha a kábel függöny közelében, gyúlékony bútordarabon halad keresztül, máris megvan a baj. Oda kell figyelnünk a hosszabbítókábelek minőségére, néhol olyanokat is eladnak, amelyeken kapcsoló és földelésérintkezés is van, ugyanakkor a kábel kéteres! A két ér is alig pár vékony drótszálból áll, és legfeljebb egy villanyégő biztonságos áramellátására képes. Oda kell figyelni arra is, hogy a sugárzó kvarcmelegítőket ne nyomjuk a kárpitozott bútorokhoz, könnyen lángra lobbanthatják azokat!

Ha megtörténik a baj, és ha menekíteni kell a magas épületek (magas épületnek számít minden 22 méter magasság feletti, a tűzlépcső kiépítése ez felett a magasság felett kötelező) lakóit, az újvidéki tűzoltók ezt két létra – egy létra és egy emelhető platform – segítségével teszik. Az 1991-ben gyártott létra optimális körülmények között 44 méteres magasságig ér fel, a teleszkóprendszerű platform 42 méterig nyomható, nagyjából a 13. emeletig. Természetesen mindkét szerkezetet pontosan meghatározott távolságban kell leparkolni az épülettől, ez gyakran lehetetlen a szabálytalanul parkolt autók, vagy az igen közel emelt épületek miatt. Ezt a gondot lakattal lezárható, 60-70 centiméter magas parkolásblokkolókkal szeretnék megoldani: a lakatok szabványosított kulccsal működnének, azonban még a kulcs hiányában sem jelent nagy gondot a tűzoltóknak egy lakat levágása. Már a helyszínre érkezést is ellehetetlenítik az autósok, hiába szirénázik a tűzoltókocsi, nem térnek ki előle. A nyugati sofőrök a szirénázó villogó tűzoltókamion láttán azonnal felhajtanak a járdára, vagy már ahova lehet, az újvidéki autósok észre sem veszik őket...

Egyébként a legmagasabb tűzoltólétra a világon 112 méter magas, de a tűzoltók eleve arra törekszenek, hogy ezeket csak végső esetben használják: mindig előbb belülről próbálnak oltani, csak utána az ablakokon keresztül.

A felvétel egy bemutatón készült: a tűzoltó egy nagy nyomással működő „vízipuskával” oltja a tüzet, a szerkezet porlasztja a vizet, hatékonysága jóval nagyobb, mint a hagyományos tömlőé. Az újvidéki tűzoltóknak két ilyen berendezésük van.



Az önkormányzatnak, a tartományi kormánynak, a Tűzvédelmi Alapnak és a belügyminisztériumnak köszönhetően 2008-ban és 2009-ben az újvidéki tűzoltók jelentős felszereléshez juthattak, többek között két hidraulikus feszítőszerkezetet is kaptak, így többé nem okoz gondot számukra még a legbiztonságosabb lakásajtók feltörése sem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy akármikor a lakásban felejtjük a kulcsot, azonnal hívhatjuk a tűzoltókat, hogy törjék fel az ajtót, vagy hogy létráikon felmászhassunk a teraszra. Csak akkor avatkoznak be ilyen esetben, ha a lakásban mozgásképtelen, magatehetetlen vagy beteg személy tartózkodik, tehát, ha sürgősen be kell jutni. Ilyen eset igen gyakran megtörténik, egyébként a kulcskészítőket kell segítségül hívni. Mostanában a tűzoltók verik le a járdák felett lógó, komoly veszélyt jelentő jégcsapokat is, noha ez sem elsődleges feladatuk, és valójában a polgároknak kellene vigyázniuk arra, hogy házaikon, épületeiken ne keletkezzenek ilyenek. A tűzoltókat hívják olyan autóbalesetek alkalmával is, amelyek során a gépjárművekbe beszorultak az utasok, és csak pléhvágó segítségével lehet kiszabadítani őket. Gyakran a közlekedési balesetek után a tűzoltók mossák le az úttestről a törmeléket, az olajat, a vért... Ezek a legkellemetlenebb beavatkozások, szinte minden alkalommal súlyos sérültekkel és halottakkal van dolguk, szerencsére azonban az új közlekedésbiztonsági törvény életbe léptetése óta az ilyen intervenciók száma jelentősen csökkent.

A kiszácsi utcában 2008 elején egy férfi egy kályhát rákapcsolt egy olcsó, vékony drótokból összecsavart hosszabbítókábelre. Elhagyta a helyiséget, mire visszajött, az átizzott drótok már felgyújtották a függönyt és a bútorzatot. A tüzet részben sikerült eloltania, de eközben teleszívta magát mérgező gázokkal, amelyek a különböző műanyagok égésekor szabadultak fel. Kórházba szállították, azonban pár napon belül meghalt. Az esetről a helyiségben levő kamera digitális felvételt készített, a nyomozók ez alapján tudták rekonstruálni a történteket.


A szülészet melletti utcában, egy épület harmadik emeletén a klímaberendezést kapcsolták be egy ilyen hosszabbítókábelbe, a drótot az ágyra fektették. Elmentek otthonról, a légkondicionáló automatikusan bekapcsolt, a szomszédok észrevették a tüzet, úgyhogy csak az ágy égett el, de a lakást újból kellett meszelni. Venniük kellett egy új bejárati ajtót is, mert a tűzoltóknak szét kellett verniük a régit.

Nem csak élet és vagyonmentés miatt riasztják őket, az újvidéki tűzoltók néha sokkal jelentéktelenebbnek tűnő dolgok miatt is kiszállnak terepre. 3-4 évvel ezelőtt egy limáni hölgy hívta őket, a macskáját kellett levenni egy magas fáról. A mentési akció több napig elhúzódott, végül – miután összekarmolta az egyik tűzoltót – Micko visszakerült az asszonyhoz, aki tortával hálálta meg a brigádnak a segítséget. Ilyesmire azonban egyre kevesebb idejük van, Klisura parancsnok a '90-es években került a brigádhoz, akkor még gyakran megtörtént, hogy egy-egy váltás során egyetlen riasztást sem kaptak. Manapság minduntalan csörög a telefon.