(fotó: Ótos András)
A búcsúest a múlt szerdán volt, az Újvidéki Színházban nem tudták megmondani, hogy a klub helyén nyílik-e majd hasonló szórakozóhely. Az azonban biztos, hogy ebben az évadban nem terveznek hasonlót.
Több találgatás is elhangzott arról, hogy miért került lakat a mindenekelőtt Újvidéken tanuló egyetemisták által látogatott szórakozóhely ajtajára. Valószínű azonban, hogy a tavaly novemberben bevezetett füsttilalom jelentette az utolsó cseppet a pohárban: miután betiltották a dohányzást a pincehelyiségben és a színház előcsarnokában, a fiatalok az épület előtti, alig egy méter széles járdán ácsorogva bagóztak, éjszaka, hangoskodva, nem ritkán sörösüveggel a kezükben... Mindenki, aki kicsit több időt töltött a városban, megtapasztalhatta a többségi nemzet büszkeségbizonyítási kényszerének valamely formáját – a tapasztaltabbak számára világos, hogy a fent leírt, utcai ivászat milyen veszélyekkel jár. A klub forgalma a füsttilalom után egyharmadára csökkent, és ha nem feledkezünk meg arról, hogy gondok korábban is voltak – berendezésrongálás, üvegtörés, pofonok – akkor semmiképp sem lepődünk meg a döntésen. A helyzet egyszerűen tarthatatlanná vált, be kellett zárni a klubot!
Ha a jövő évad során netalán ismét nyílna hasonló ivó a színház pincehelyiségében, abban sem szabad majd dohányozni, ugyanis a vonatkozó törvény minden intézményben – így az Újvidéki Színházban is – tiltja a füstölést, kivétel nincs.
Egyesek megpróbálkoztak azzal, hogy az összezsúfolt, füstös klubhangulatot szerdánként áttelepítsék a Petőfi kultúrközpontba, a jövő titka, hogy ez sikerül-e nekik.
