(Fotó: Ótos András)
Dr. Ózer Ágnes, a Vajdasági Múzeum igazgatója vendégeskedett kedden a Darányi-telepi Társalgó 263. találkozóján. Az est témája az egyik legrangosabb tartományi intézmény múltja és jelene volt, melyet május eleje óta dr. Ózer igazgat. Mielőtt a vajdasági kormány kinevezte új tisztségére, 33 évig dolgozott az Újvidéki Városi Múzeumban. Az elmúlt egy hónap alatt sikerült megvalósítania egyik első célkitűzését és a múzeumok éjszakájára az Egység épületéről készítettek egy kiállítást, ami azóta is megtekinthető.
Az igazgatónő részletesen ismertette az intézmény múltját és rámutatott, hogy a múzeum és a Matica srpska története egybefonódik. A Vajdasági Múzeumnak egyfajta anyai szerepe van a tartományban található helytörténeti múzeumok fölött, egyidejűleg szakmai felügyelet alatt tartja az etnoházakat és helytörténeti gyűjteményeket, magyarázta dr. Ózer. A Szerb Nemzeti Múzeum után nagyságrendben a Vajdasági Múzeum következik. Bizonyos területeken még a nemzeti múzeum előtt is jár, mivel a belgrádi intézményben vagy tíz éve nem rendeztek egy tárlatot sem, ők viszont ritkaságnak számító állandó kiállítással büszkélkedhetnek. Ezen a kiállításon egy komoly néprajzi gyűjtemény segítségével bemutatják Vajdaság történetét az őskortól napjainkig. Itt egy kettősség figyelhető meg, lehet, hogy egy kicsit tudathasadásos állapot, de mégsem kellene annak tekinteni, mert lehetséges kibékíteni a két oldalt, ecsetelte az igazgatónő a kiállítás lényegét. A feladat azért összetett, mert az intézménynek a gyűjteményénél fogva szerb nemzeti jellege van, ugyanakkor egy multietnikus régiót kell bemutatnia. Minden nemzetnek joga van arra, hogy a történetét ismertessék a közönséggel és hogy a múzeumban meglelje önmagát. A Vajdasági Múzeum természetes otthona minden nemzet történetének, munkámmal szeretném elősegíteni e nemzetek közötti megbékélést, fejtette ki dr. Ózer. A múltban, függetlenül attól, hogy ki volt kisebbségi vagy többségi helyzetben, itt mindig be lehetett mutatni a különböző nemzeteket történetét. Tudjuk, hogy ez nem egyszerű, mert a termékeny és tragikus időszakok nem egyszer váltották egymást. Olyasmiket élt meg ez a vidék mint pl. 1848–49-es forradalom etnikai konfliktusai vagy az 1944–45-ös kivégzések. Mindezt be lehet mutatni anélkül, hogy bármit eltitkolnánk, mindent meg kell beszélni, mert a történelemben előbb-utóbb felszínre kerül az igazság, szűrte le a tanulságot Ózer.
