(Fotó: Dávid Csilla)
Leszáll az est, közeleg az éjszaka, és a szórakozni vágyó fiatalok kimennek a városba mulatságot keresni. A kérdés csupán az, hogy hova menjenek. Újvidék központjában egymás mellett sorakoznak a zajos szórakozóhelyek. Az egyetemisták kicsit nekemisták, és egyre az motoszkál a fejükben, hogyan lehetne elszállni egy gondtalan világba. Végtére is, ezek a legszebb évek ‒így mondják az idősebbek. Mielőtt bemennének az egyik puccos városi klubba még egy nagy bemelegítő kört tartanak a Duna parkban. Itt elszabadulnak az indulatok, itt minden lehetséges. Ha megunják a tavacskában való fürdést akkor haza is mehetnek, úgy, elázottan. S hétvégén, mikor az egyetemista haza utazik, a nagymama mintha érezné, hogy valamit titkol a kis unoka, és sóhajtva annyit mond: ‒Bárcsak lenne egy gukkerem és láthatnám mit csinálsz ott, a városban!
Létezik egy hely, ahol sok móka található. Itt trükkök ezrei várják a fiatalokat, és az üdítők sem olyan drágák. Itt végre le lehet vetni a nyelvi akadályok szőtte frusztrált, kinőtt, ám még mindig hordott gyerekkabátot. Itt mindenki magyarul szól az diákhoz, ez az elvarázsolt hely a városban, ez ami igazán felszabadít, ez a Bűvész (Művészklub). Az igazán nagy zsúrok a kertvárosi kultúrpalotában találhatóak, igaz, csak nagy ritkán. Olyankor összegyűlnek a nebulók, és egy kicsit magukénak érzik a várost, egy éjszaka erejéig.
A tartalmas szórakozás fogalma kissé elvont, túlságosan egyéni vonatkozású dolog, nem lehet definíciót találni rá. Szerda este a városban egy egyetemistának szélesre tárt kapu a szabadosság felé, de nem a szabadság felé. Ilyenkor az egyszer élünk elvet követve fejest ugrik a gondtalan kábulatba. Végső soron megteheti, a szülő nincs ott, meg egyébként is a maga ura. Ez az az időszak mikor meg kell tanulnia önálló döntéseket hozni, ésszerűen beosztani az idejét, és felelősséget vállalni. Ez sokszor nem jön össze, de ez miatt nem keseredik el, hiszen mindig lesz egy lehetőség még egyszer belerohanni az éjszakába, és kiütni a lelkiismeretért felelős agysejteket. Aggodalomra semmi ok! A kába, tévelygő, olykor buja örömökkel fűszerezett éjszaka várja a már erősen megkopott értékekkel bíró fiatal életeket.
S egy reggel mikor az egyetemista felkel, megviselten kivánszorog a fürdőszobába, tükörbe néz, és többé nem látja magát. Kivonszolja magát az utcára, és nem is érzékeli, hogy számára az éjszaka tovább tart. A nap már régen felkelt, de ő ezt már nem látja, sötétségbe öltöztek a mindennapjai. Immár állandó éjszakában él...
A legszebb életszakasz ez ‒mondják az idősebbek. Mikor az ember felnőtté válik, új barátokat szerez, felfedezi a várost, ismerkedik a többi fiatallal, kaland, szerelem, és egy kábulat is belefér. Hogyan éli meg ezeket az éveket a fiatal, az csak rajta múlik. Mennyire olvadnak be az otthonról hozott értékei a városi olvasztótégelybe, mennyire marad egyéniség, az tőle függ. Miért kell a fény felé fordulni, igaz dolgokat keresni ‒erre neki kell rájönni. Mert az éjszaka árnyai csalogatnak, takarnak, falaznak, és aztán befalaznak.
