(fotó: Dávid Csilla)
A lakosságot a dohányfüsttől megvédeni hivatott törvény alkalmazása óta jócskán megcsappant az olyan kocsmák és vendéglátó-ipari létesítmények látogatottsága, amelyekben nem szabad rágyújtani. A füsttilalom bevezetése után a forgalom nagyjából 30-40 százalékkal csökkent, ez a hanyatlás sok kocsmárost arra kényszerített, hogy bezárja kávézóját.
A kávézók túlnyomó többségében a tilalom bevezetése óta kiragasztották ugyan a fekete alapon füstölgő cigarettát ábrázoló jelzést, azaz engedélyezték a dohányzást, az olyan kocsmák és éttermek esetében viszont, amelyek intézmények, bevásárlóközpontok stb. keretében működnek, az ilyenfajta liberalizáció a törvény értelmében egyszerűen lehetetlen. A Vajdasági Munkaadók Uniójában lapunknak elmondták, hogy a bevásárlóközpontokban működő kávézókban a rendelet alkalmazását követő egy hónapban a forgalom néhol 80 százalékkal is megcsappant, a kocsmárosok még a kötelezettségeiket – nevezetesen a helyiségbérlési díjat – sem tudták kifizetni, haszonról pedig nem is álmodhattak. A bevásárlóközpontok látogatói és alkalmazottjai a kávézókba leginkább dohányozni és kávézni jártak, most azonban az erkélyeken és az erre kijelölt helyiségekben hódolnak káros szenvedélyüknek. Egyértelmű tehát, hogy a dohányosok számát nem sikerült csökkenteni azzal, hogy a kávézókban betiltották a füstölést. A gond kibontakozása után a Szerbiai Munkaadók Uniójából azonnal átiratot, kezdeményezést küldtek az illetékes minisztériumnak, hogy vizsgálja felül, módosítsa a rendeletet, választ azonban azóta sem kaptak.
Nagy általánosságban elmondható, hogy a kávézók és kocsmák forgalma a füsttilalom bevezetése után nagyjából 30-40 százalékkal csökkent, ez a hanyatlás sok kocsmárost arra kényszerített, hogy bezárja kávézóját. Az Újvidéki Színház pincehelyiségében évtizedekig sikeresen működő Művészklub bezárásának okai között is listavezető a füsttilalom miatti forgalomcsökkenés, a kocsmák elnéptelenedéséhez hozzájárul az általános pénztelenség is. A bevásárlóközpontok, intézmények nem tanúsítanak megértést a kocsmárosok baja iránt, ugyanazokat a bérleti díjakat követelik tőlük, mint korábban. A limani Mercator központban működő kávézókban azt mondják, hogy forgalmuk a korábbinak a felére csökkent, tavasszal és nyáron még aggasztóbb a helyzet, hiszen a kávézókat látogatók többsége ilyenkor olyan kocsmában ül le, amelynek van kerthelyisége, és nincs dohányzási tilalom. Gyakran megtörténik, hogy a vendég leül ugyan a beltéri kávézóban, de amikor meghallja, hogy tilos a füstölés, föláll, és elköszön. Egyes felmérések szerint a kávézók forgalmának hanyatlása miatt az országban mintegy 20 ezer ember maradt-maradhat munka nélkül, az állam is rosszul jár, hiszen a bezárt kocsmák jelentős, potenciális adótól fosztják meg.
Az előrejelzések még aggasztóbb helyzetképről szólnak, hamarosan ugyanis további szigorítások várhatók a dohányzási tilalomban. Amennyiben valóban betiltják a füstölést az összes kávézóban, nagy valószínűséggel véget ér majd a 90-es évek nyomorában megkezdődött, vidékeinkre annyira jellemző napközi kocsmázás kultúrája.
