Szombaton délután a Forum-ház első emeleti éttermében találkoztak azok a valamikori diákok, akik 60 évvel ezelőtt, 1963-ban a Moša Pijade Gimnáziumban érettségiztek nyelvi-társadalmi szakon. A Klemm Irma némettanárnő-osztályfőnök IV/2-es tagozatába járó 24 diák közül nyolcan jöttek el, ketten nem tudtak ott lenni, a többiek pedig sajnos már nincsenek közöttünk. Érkeztek Ausztráliából és Magyarországról is, a hangulat valóban fergeteges volt. Mi is elbeszélgettünk a bulizókkal, megkérdeztük tőlük, hogy meglátásuk szerint mi az, ami az elmúlt hat évtizedben leginkább megváltozott városunkban.
Smith Júlia, Galambos László, Kiss Júlia, Vajda Tibor, Bobán Warnusz Erzsébet, Dosztány Éva, Kovács Gyöngyi
Galambos László nyugalmazott jogász: – A legszembetűnőbb változás az új sugárutak kiépítése, az örmény templom lerombolása, a lakosságnak pedig teljesen más a struktúrája, mint 60 évvel ezelőtt. Nagyon sok a jövevény, az őslakosság, különösen pedig a magyarság, lassan, de biztosan fogyatkozik. Az elmúlt 60 év folyamatait hanyatlásnak minősítem. Nem egyezek az 1944/45-ös áldozatok emlékére tervezett emlékmű építési folyamatának a leállításával. Szükségünk van rá, hiszen az emlékmű a mostani szerb–magyar viszonyok szellemében épül.
Kiss Júlia szobrász: – Ez elmúlt hatvan évben többnyire itt voltam, minden megváltozott! Az emberek, akik nem olyan kedvesek, mint amilyenek valamikor voltak, kivéve a fiatalokat. Nagyon érdekes, hogy a fiatalok nagyon rendesek az idősekkel, különösen a rokkantakkal szemben. Megdöbbentő és dicséretes a viszonyulásuk. Már nem emlékszem, hogy mi hogyan viszonyultunk az öregekhez, ugrándoztunk, mint a kecskék, de most, hogy én is megrokkantam, most már odafigyelek erre. Fáj, hogy a városban sok mindent, a patinás építményeket is tönkreteszik. Olyasmit, ami régi és jó. Megmaradhatott volna néhány ház, de nem: lebontják, helyére rögtön 4-5 emelet épül. Ez borzasztó.
Minden a fejben dől el. A test pedig követi az utasításokat. Éva nyugalmazott tornatanárnő, Eszéken él. Osztálytársait és a jelenlévőket egy szabályos spárgamutatvánnyal taszította ámulatba. Gratulálunk!
Bobán Warnusz Erzsébet germanista: – Ellopták a gyermekkoromat. Természetesen építészeti téren, vannak olyan épületek, amelyek szépek, és megőrizték őket, de ez már nem az én Újvidékem. Az elmúlt hatvan év történései a városban egyben hanyatlásnak, de fejlődésnek is tekinthetők, őszintének kell lennünk. Van, ami jó, de nagyon sok minden eltűnt a gyermekkorunkból. Természetesen kell fejlődnünk, de a régi, szép épületeket megőrizhették volna. Fájlalom a hiányukat. 13 éve nem lakom a városban, nagyon boldog voltam, hogy ma kijutottam a Limáni piacra, és régi ismerősökkel, valamikori bevándorlókkal is beszélhettem. Felismertek, nagyon megörültünk egymásnak. És a Strand! Gyönyörű, nem kívánom hallgatni az ottani zenét, tegnap nem is volt, sétáltunk vagy két órától, élveztük, eszembe jutott a gyermekkorom.
Nyitókép: Smith Júlia, Galambos László, Kiss Júlia, Vajda Tibor, Bobán Warnusz Erzsébet, Dosztány Éva, Kovács Gyöngyi
