Ma már alig akad valaki, aki emlékszik a kövesi régi hídra. Sokáig azt se tudtuk, hogy fényképen megörökítették őket. Aztán, amikor néhány évvel ezelőtt előkerült a kép, kezdetét vették a találgatások, mikor készülhetett a fotó. Nem vitték túlzásba, mert elfogytak azok, akik ezzel a híddal kapcsolatban érdemlegeset tudtak volna mondani. Az egyetlen, megbízható támpont a nagyvíz, amely kora tavasszal elöntötte a víkendtelepülést, amikor a fák még levéltelenek voltak. Ennek alapján a fotó valószínűleg 1963-ban készülhetett. Azért nem az 1965. évi nagyvíz alkalmával, mert addigra már kivágták azokat az öreg fákat, amelyek az út jobb oldalán láthatók. Meg aztán 1965-ben mire ideért az árhullám, addigra kizöldellt az erdő. A szóban forgó híd, silány tákolmányról lévén szó, aligha érdemel több szöveget.
A másik híd története se kívánkozik történelemkönyvekbe. A róla készült fotónál azonban illik elidőzni, elsősorban azért, mert régi kövesiek, a víkendtelepülés őslakói látszanak rajta. Néhány névvel alighanem adósak maradunk, hiszen egyre nehezebb olyanokat találni, akik emlékeznek rájuk. A képen levők közül felhajtani valakit pedig lehetetlen küldetésnek ígérkezik.
Kezdjük el! Jobbról az első, lapáttal a kezében Bálind Bálint. Bár köztudott volt, hogy gerincproblémákkal küzdött, az önkéntes munka alól sosem vonta ki magát. A híd korlátjára támaszkodó személy Josip Joca Radenčić egyesületi elnök, ő nem lapátolt, hiszen műkeze volt. Tőle balra, háttal fordulva minden bizonnyal Alekszej bácsi, az öreg orosz, akinek külön engedélye volt arra, hogy életvitelszerűen lakjon a Kövesben. A talicskás fiatalembertől balra ifj. Buzás József látható, mellette fehér sapkában – kellő nagyításkor felismerhető – id. Kotta Ferenc. A fekete vasutassapkás, öreg Ivo bácsi. Ekkor már nyugalmazott vasutas volt, magyarul is jól beszélt, feleségét Katicának hívták. Tőle balra, a korlátra könyöklő Nikola Stanišić. Valódi nevén kevesen ismerték, szerette a tréfát, ezért Suki Maóként mutatkozott be. A jobb vállánál látható arc felismerhető, id. Buzás Józsefről van szó. A hídon állók során Čeda Tešin zárja. A hídtól balra levő négy személy közül a bal szélén áll Kovács László. Érdekes volna megtudni, ki volt az a híd mögött álló fiatalember, akinek a feje az elnök lába mellett látszik.
A ki kicsoda mellett nem árt odafigyelni, hogy a kövesiek előrelátóan sebességkorlátozást léptettek életbe – a híd pallózatát talpfák képezték –, öt kilométeres óránkéntinél gyorsabban nem volt szabad vezetni. És jól látszik, hogy a régi erdőt már kivágták. Biztosra vehető, hogy a hatvanas évek második feléről van szó.
Ma ezen a helyen híd már nem kell. Itt, ahol valamikor a Hágli kezdődött, és három befolyás vize futott össze egy mély gödörben, most domb áll. Feltöltötték. Még nem tudni, ki fog ott építkezni.
