(fotó: Máriás Endre)
A holokauszt zentai áldozatainak emléknapja alkalmából Mementó címmel tartottak megemlékezést vasárnap délután Zentán, a helyi zsidó temetőben. Zenta község önkormányzata és a Zentai Holokauszt Emléktársaság szervezésében a zentai zsidók deportálásának hetvenegyedik évfordulója alkalmából a zsidóüldöztetés éveiben elhurcolt és kiirtott vértanúkra emlékeztek.
A megemlékezés kezdetén Pejin Attila történész, a zentai Városi Múzeum vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, majd Ceglédi Rudolf, Zenta község polgármestere mondott beszédet, amelyben az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet.
– A holokauszt zentai áldozatainak emléknapján minden évben döbbenettel vegyes meghatottsággal állunk ebben a csendes, elhagyatottságában is méltóságteljes temetőben. Ismét azért gyűltünk össze, hogy elsősorban azokra a helybeli zsidó polgárokra emlékezzünk, akiket hetvenegy évvel ezelőtt egy gyalázatos és gyászos üldöztetés időszakában hurcoltak el városunkból. Az innen deportáltak száma másfél ezer volt, de tudjuk, hogy a holokauszt Magyarországon hatszázezer, Európában hatmillió zsidó tragédiáját okozta, vagyis minden tizedik elveszített ember magyar volt – hangsúlyozta Ceglédi Rudolf. – Az emléknap nemcsak a múltról szól, hiszen a főhajtás csak egyik felét képezi. A másik fele, ami a jelenünkre és a jövőnkre vonatkozik, talán sokkal nehezebb és felelősségteljesebb feladat. Minden egyes korosztályban, de főként a fiatalokban tudatosítanunk kell, hogy bármi áron is, de ellen kell állniuk a gonosz és felforgató eszméknek. Nemet kell mondaniuk azokra a gondolatokra és kezdeményezésekre, amelyek bizonyos népek üldöztetéséhez vezetnek, csak azért, mert más nyelvet beszélnek, vagy más valláshoz tartoznak. Ez a szülők, a tanárok és minden egyes polgár dolga is. Az ember attól lesz felnőtt, ha szembe tud nézni a hibáival, egy nép pedig akkor válik felnőtté, ha nemcsak szembesül a gyengeségeivel, hanem tanul is belőlük. „A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés”, írja nagy költőnk, József Attila A Dunánál című versében, de arról sem feledkezhetünk meg, hogy ezt a békét újra meg újra meg kell védenünk. Az emlékezésnek cselekvésre kell ösztönöznie minket, hogy ezáltal jobbá tegyük a jövőnket. A kirekesztésnek visszahúzó ereje van, de az egymásnak megadott kölcsönös tisztelet gazdagabbá tesz mindannyiunkat. Az emberségünk nem engedi, hogy meg nem történtnek vagy elfeledettnek nyilvánítsuk a józan ésszel felfoghatatlan eseményeket. Tartozunk ezzel azoknak, akik az életüket vesztették, és azoknak, akik majd utánunk jönnek, hiszen nekik szeretnénk egy olyan világot teremteni, amely mentes a gyűlölettől – tette hozzá Zenta község polgármestere.
Szabados Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközség elnöke beszédében kiemelte, ha valaki tudatosan úgy cselekszik, hogy más embert méltóságában megalázzon, az bűnt követ el.
– Április hónap a természet ébredése, az új élet keletkezése a hosszú téli álom után. Mindenben, mindenkiben életkedvet és reményt kelt. 1944 áprilisa itt, Zentán, mint a fekete viharfelhő, elvitt minden reményt, és nemsokára a zentai zsidóság életét is elvitte. A természet alkotta ezt véletlenszerűen? Nem! Az ember. Az ember az embernek. Szándékosan, meggyőződésből. Ha valaki tudatosan, szándékosan úgy cselekszik, hogy más embert méltóságában megalázzon, hazugságokkal kirekesszen, az bűnt követ el. Az, aki egy nép kiirtásában és kifosztásában vesz részt, tudatosan vagy vállat vonva, Isten és ember előtt megbocsáthatatlan bűnt követ el. Ilyen bűn lett elkövetve 1944-ben Zentán a zsidóság ellen. Azért vagyunk itt, hogy emlékezzünk, próbáljunk enyhíteni a fájdalmakon, és minden évben újra és újra feltegyük a kérdést: miért is történt az, ami a zentai zsidósággal történt, és történhetett volna-e másként? – fogalmazott Szabados Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközség elnöke.
A rendezvény folytatásában előbb Weiss Ferenc mondta el a Kaddist, majd a zentai Mécsvirág együttes tagjai, Baráth Hajnal Anna, Verebes Krnács Erika és Zsoldos Ervin adtak alkalmi műsort, amelyet követően az egybegyűltek elhelyezték az emlékezés virágait is.
