Korinek László
A közelmúltban vidékünkön járt dr. Korinek László egyetemi tanár, akadémikus; a Magyarok Kenyere mozgalom elindítója, ötletgazdája részt vett a vajdasági gazdák gabonaadományainak az összegyűjtésén Zentán, ekkor nyilatkozott lapunak az egész Kárpát-medencét felölelő nemes akcióról:
– Minden magyarlakta vidékre igyekszem eljutni, és arra buzdítani az embereket, hogy minél nagyobb számban vegyék ki részüket a Magyarok Kenyere akcióból. Ide Bácskába, Zentára is nagy örömmel jöttem. Vendégként arra gondoltam, ajándékot hozok: bort, búzát és békességet. A saroglyában hat üveg mátrai magyar bort hoztam, a Magyar Tudományos Akadémia választotta ezt a bort, a bor mellett egy szép kenyeret is hoztam, Jász-Nagykun-Szolnok megyei gazdák búzájából sütötték. Békességet nagyon nehéz hozni, de remélem, azt is sikerül.
A magyarok kenyere két dologról szól, az összefogásról és a szolidaritásról. Aki teheti, jöjjön el Mohácsra, ahol augusztus 16-án délután a Csele-patak utolsó vízimalmának udvarán a Kárpát-medence minden magyarlakta szegletéből érkező öt-öt kilós zsákokból összeöntik a magyarok kenyerének gabonáját egy háromszáz literes szüretelőkádba, békésen egyesítve a magyarságot. Az így egybegyűlt gabonát a vízimalomban őrölik lisztté. Nem zászlókat lengetve, ostobaságokat kiabálva kell ezt tenni, hanem munkával, összefogással.
A Magyarok Kenyerének másik üzenete a szolidaritás. Az a kenyér, ami a búzaadományokból elkészül, rászoruló emberek asztalára kerül. Az a legszebb érzés, amikor adni tudunk, letörünk egy darabot a kenyerünkből, és odaadjuk az éhezőknek, ekkor béke teremtődik a szívünkben.
A Magyarok Kenyere mozgalom öt éve indult útjára. Ültem otthon az asztalnál, amelyen egy szép kerek cipó volt. Az jutott eszembe, vajon hol, milyen földben termett az a búza, amelyből ez a kenyér készült. Hányszor folyt azon a földön a magyarok vére, verejtéke, könnye. Ha én ebből a cipóból eszem, a magyar történelem költözik belém, ezer év. Akkor átfutott az agyamon a gondolat, hogy vajon mért nem készítünk olyan kenyeret, amelyet minden magyarlakta vidékről összegyűjtött búzából őrölt lisztből sütnek ki. Egy kenyeret akartam csinálni, de tavaly már kétszázezer egykilós kenyér sült ki. Ami nem jött volna létre azok nélkül a gazdák nélkül, akik hittek abban, hogy érdemes összefogni.
Valójában négy ünnepről van szó, az első az, ami itt Zentán is lejátszódott, Vajdaság minden tájáról elindultak emberek, gazdák, akik fontosnak tartották, hogy az ő munkájuk, verejtékük eredményét, a gabonájukat felajánlják a Magyarok Kenyere számára. A második a búza összeöntésének az ünnepe augusztus 16-án Mohácson, majd elérkezik augusztus 20-a, Szent István királyunk ünnepe, akkorra elkészül a mohácsi vízimalomban megőrölt búzából három ötkilós kenyér. Közülük kettőt Pécsre viszünk, ahonnan a Magyarok Kenyere mozgalom elindult, ott Böjte Csaba ferences szerzetes szeg meg egy kenyeret, a másikat Pécs polgármestere. A harmadik kenyér Budapestre utazik, ahol a Szent István-bazilika előtt Erdő Péter esztergomi érsek megáldja ezt a kenyeret. A negyedik ünnep november 19-én lesz, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe, aki koldusoknak kenyeret adott, ami rózsává változott. Ekkor az összes, a több mint kétezer Kárpát-medencei gazda adományából őrölt lisztet szétosztjuk a szegények, a rászorulók, a nélkülöző gyerekek között – mondta többek között dr. Korinek László, a Magyarok Kenyere mozgalom elindítója.
A vajdasági gazdák Zentán adták át búzaadományaikat a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének (VASZ) székháza előtt. Idén majdnem kétszer annyi, 4344 kiló gabona gyűlt össze Zentán. A búzából őrölt lisztet a Vajdasági Nagycsaládos-egyesületek Szövetsége, a három vajdasági lurkóház és a szabadkai Kolevka sérült gyerekek nevelésével foglalkozó óvoda kapja. A vajdasági adományokból a Kárpát-medencei közös magyarok kenyerébe is jut minden gazdától egy-egy marék búza.
