Néhány nappal a péntek esti vihar után még mindig riasztó látványt nyújtanak Felsőhegyen az orkán erejéről a feltépett templomtető, a kitépett fák és a darabokra tört betonvillanyoszlopok. Igazán mégis az döbbentett meg, amikor a faluszélen a fóliasátrak vascsöveit láttam: mint valami drótot, úgy hajlította szabálytalan alakúvá az ívelő fóliatartó vázat a hatalmas szél. Az már kevésbé meglepő, hogy széttépte a sátrakat.
Deák Róberték reggeltől estig igyekeznek menteni a még menthetőt, s amíg beszélgetünk, azt is látjuk, hogy valamivel távolabb Burányék és Borosék is hasonlóképp próbálják valamennyire rendbe rakni a csata utáni tájhoz hasonló „bosztányt”.
Összezúzott fóliaváz (Fodor István felvétele)
Sokmilliós kár érte a felsőhegyieket, elsősorban a nagy befektetéssel járó konyhakertészetet.
Robi nagyjából harmincezer euróra becsüli a család kárát, vagyis megközelítőleg hárommillió dinárt sodort el a vihar. Ha esetleg kételkednék az összegben, néhány költségtételt is megemlít: egy fóliasátor vaskonstrukciója 1500–2000 eurót tesz ki, 500 euró a fólia, 1500-ba kerültek a magok, csak műtrágyára 1000 eurót költöttek. És ehhez jön még a tüzelő a téli palántaneveléshez és sok egyéb kiadás. A tíz fóliasátorból négyet letarolt a vihar, négyet csak részben rombolt le, és maradt valamicske ép is. Hasonló a helyzet a növényekkel is – a paprikával, a paradicsommal és az uborkával –: akad, amelyik fólia „alól” nem sok termés kerül a piacra. De amely növények viszonylag jól átvészelték a hatalmas szelet, azok sem adják meg a várt hasznot, mivel egy részük szabadföldi termesztésre alig alkalmas, emellett késve teremnek, és máris fél áron vagy még olcsóbban tudnak túladni rajtuk.
Az idény most kezdődött igazán, és a korai termésnek jó az ára – eddig javarészt csak befektettek. Mint mondja: a konyhakertészeten kívül más egyébbel nem foglalkoznak, ennek kellene eltartania két családot. Úgy látja, hogy két-három év kell ahhoz, hogy kiheverjék a vihar következményeit.
Arról is kérdezem a harmincéves fiatalembert, hogy számít-e, van-e esély valamilyen támogatásra, segélyre. Azt válaszolja, hogy a még megmaradt utolsó, 1600 eurót kitevő idei hitelrészletet talán átütemezik, vagyis jövőre kell visszafizetni. Mások annyit ígértek, hogy „mindent megtesznek”, bár azt mondja, meg lenne elégedve, ha kisegítenék a veszteség értékének a tíz százalékával. Mert ilyen elemi csapás alkalmával szükség lenne némi támogatásra. Megjegyzi: az, hogy például elfagy a palánta, a fóliás termesztés kockázatai közé tartozik, de egy ilyen, sosem látott vihar, amely betonoszlopokat tör szét, kivédhetetlen. Biztosításra pedig senki sem gondol, mert az elvinné szinte az összes keresetet.
– Folytatjuk tovább a munkát, mert mást nem tehetünk, csak mostanában nem alszunk nyugodtan, már a borulástól is félünk – mondta rövid helyzetismertetője végén Deák Róbert.
Deák Róbert (Fodor István felvétele)
