A napos őszelő vasárnap is mutogatta báját: a kellemes langymeleget. Meg persze csalogató intéseit azoknak, akik még nem döntötték el, kizarándokoljanak-e a néptelenné váló üres kaszárnya melletti vásártérre. Az idei év utolsó nagy árubemutatója volt az elhíresült zentai vásárban.
Ha a Szerbiából idevándorolt tűzifaárusok nem viszik vissza megmaradt portékájukat, bizony sok zentai családnak oldották volna meg a közelgő télben a melegedés gondját. Ugyanez vonatkozik az oromi Ljubiša Vučkovićra is, akinek rongypokrócaival sok-sok konyhát és előszobát lehetne beteríteni, szebbé tenni. Ő bizony nem panaszkodott. – Nagy volt a kereslet – mondta anyanyelvi szintű magyar nyelvtudásával. 300 és 700 dinár között mozgott termékeinek ára, s a sátra előtt nagy volt a tolongás. A zentai vásárt tartom a leglátogatottabbnak – mondta, ezért szeretek ide járni. Topolyát meg azért kedvelem, mert ott megoldották a parkolás lehetőségét is. Fogalmam nincs, miért nem kell a parkolási díj Zenta városának is.
Végre megfelelő méretű söprűket is lehetett venni, mégpedig a topolyai Ráber Lázárnál. – A söprűkészítéshez nem értek ugyan – közölte –, de mi mást tehettem, hiszen a topolyai Umetnost bútorgyár – ahol 16 évet húztam le – tönkrement. Így most a vásározásból éldegélek. Amint látja, nálam minden megvehető. Érdekes, hogy míg máshol 250-300 dinár volt söprű, nála 150 dinárt is meg lehetett kapni.
XXX
A péterrévei Gór Sándor kosárfonó mester sem panaszkodott. – Két hektáron gazdálkodom és a kosárfonáshoz szükséges vessző ott terem – mondja. – Elődeim négy generáción keresztül foglalkoztak ezzel a szakmával, én már 8 éves koromba kezdtem a fonogatás csínját-bínját elsajátítani. Rengeteg munkát igényel a kosárfonás, amint láthatja, az ujjaim mind megvastagodtak, de mégis megéri. A legolcsóbb kosaram ára 350 dinár, a legdrágábbé pedig 700 dinár. Valaha még jobban ment az üzlet, mert a katonakötelesek, miután bevonultak, az én szellős kosaraimban kapták otthonról a kenyeret, a hurkát, kolbászt, meg amit kértek.
XXX
Nagy vásár volt vasárnap sok éhes emberrel és még több sütödéssel. Szólt a zene miden sátorban, és némelyikben még tánca is perdültek.
Egy leskováci árus ezúttal lepipálta a hazai sütödéseket és már 11 órakos kitehette a miden elfogyott táblát. Legkapósabb a báránysült és a malacpecsenye volt, független attól, hogy az ő bárány- meg malacsültje volt a legdrágább. A báránypecsenyéért 1000 dinárt kért a malacért 900, a csirkesültje pedig 500 dinár volt.
