1944. október 8-án, azaz 65 évvel ezelőtt érkeztek az első szovjet katonák Zentára. Történelmi tény, hogy a jugoszláv néphadsereg tagjai akkor még igencsak messze voltak városunktól, és a helyiek úgy tartották, hogy Zentát a szovjet egységek „szabadították fel”.
Románia fegyverletétele után (1944. augusztusában) az onnan menekülő német egységek valamikor szeptemberben keltek át a Tiszán, és azonnal továbbvonultak Magyarország irányába. 1944. október 5-én a Horthy-katonaság is megkezdte a város kiürítését. Ekkor Méhes (László?) – a zentai levente parancsok – felhívására a középiskolások és a cserkészek a Gimnáziummal szemben lévő Fehér Hajó elnevezésű vendéglőben gyülekeztek, hogy meghallgassák Méhes katonai jellegű beszédét, amely körülbelül így hangzott: „Leventék, cserkészek! A magyar hadsereg a mai napom a rugalmas visszavonulás céljának megfelelően elhagyja városunkat. Nem árulhatunk zsákbamacskát, ezért közlöm veletek, hogy a szovjet egységek egy-két napon belül megérkeznek Zentára. Addig a városban ti lesztek a rendfenntartók. Ezért mindannyian beosztást és fegyvert kaptok, melyet az oroszokkal szemben nem használhattok. Csak abban az esetben tehettek mást, ha az itt maradt nyilasok részéről megkezdődne a garázdaság, pontosabban a szabad rablás”. Ezzel be is fejezte mondandóját, és örökre eltűnt előlünk. Lévén szó 14-17 éves fiatalokról, érhető, hogy riadtan vettük át a kiosztott fegyvereket. Ki-ki elindult kijelöl helyére. Én egy idősebb cserkésszel a Rétbe kerültem, pontosabban a bikaistállóhoz.
Október 6-án nem történt semmi érdemleges, csak az ágyúzaj erősödött. Később tudtuk meg, hogy az oroszok már Adán voltak, a zentai vasútállomásáról pedig elindul az utolsó vonat Szeged felé. Rengetegen próbáltak felszállni a szerelvényre, mely azonban túlzsúfolt volt, és a többség lemaradt. Az emberek azért próbáltak menekülni, mert féltek az oroszoktól és felültek a propagandának, mely szerint a németek hamarosan bevetik csodafegyverüket, és megnyerik a háborút (például egy Göbbels-i propaganda szólam így hangzott: mert amit bolsevisták és a plutokraták hoztak Európa számára az nem a szabadság és a kenyér hanem a kizsákmányolás, ínség és halál).
Október 7-én az ágyúzaj már nagyon felerősödött és az emberek bezárkóztak házaikba. Az utcákon szinte senki sem mutatkozott „a rendfenntartó” leventéken és cserkészeken kívül. Gyorsan terjedt a hír, hogy a fiúk parancsnokai elmenekültek, így ők is kezdtek hazaszállingózni, eldobva vagy elrejtve a rozsdásodó vagy szinte használhatatlan puskáikat. Hasonlóképpen cselekedtem én is, és két másutteltöltött éjszaka után végre saját ágyamban aludhattam.
(Folytatás a holnapi számunkban)
