Krályevácski Eszter, a magyarkanizsai Ozoray MME alelnöke: –Egyénileg? Nagyon nehéz ezt megválaszolni. Mindenkinek a saját habitusától függ az, hogy mennyire törődik a koros hozzátartozóival, a saját rokonságába tartozó idős emberekkel. Ami szerintem aggasztó, hogy megfordulnak a dolgok. Mivel a fiataloknak nincs munkájuk, így a családok kénytelenek a nyugdíjas hozzátartozó járandóságából élni. Meglehet tehát a törődés, de anyagi támogatásra nem számíthatnak az idősek.
Bende Mihály, a horgosi nyugdíjas-egyesület elnöke: –Azt mondják, nincs diszkrimináció, pedig van. A 75. évét betöltött nyugdíjas nem regisztrálhatja 6 hónapos lefizetésre az autóját, nem kaphat kölcsönt se banktól, se vállalattól. A nyugdíjasok nagy része egyedül él, családjának megvan a maga gondja. Ezért igyekszünk mi gondoskodni az idősek ellátásáról. Száz-egynéhányan igényeltek a segítségünkkel szenet és tűzifát lefizetésre, segítünk az egészségügyi hozzájárulás alóli felmentésben.
Repecki Veronika, az adorjáni Olvasókör vezetője: –A harmincas-negyvenes generáció úgy el van magával foglalva a nagy rohanásban, hogy nincs ideje az idősekkel törődni. Valahogy kiveszett az emberekből az egymásra figyelés. Magukra vannak hagyatva az idősek, és nem tudom, hogyan lehetne ezt megoldani. Én nagyon szeretek velük lenni, velük és a gyerekekkel. Ez a két legvédtelenebb korosztály. Ugyanakkor a legőszintébb. A gyerekek is őszinték, meg az idősek is. Ezért szeretem őket.
Pálinkás József, a Vajdasági Egészségturizmus Klaszter igazgatója: –Azokig a keretekig, ameddig az állam el tud menni, a magyarkanizsai községben nagyon professzionális módon gondoskodik az idősekről a gerontológiai és a szociális központ, de szerintem ez nem elég. A legnagyobb problémát abban látom, hogy az embereknek egyre kevesebb idejük van a gyerekekre és az idősekre. Ma a 70-80 évesek segítenek a középgenerációnak, ha ki tudnak még húzni valamit a szalmazsákból.
