Sánta László: –Sajnos sehogyan sem tudtunk felkészülni, ezért tartok is ettől a téltől. Nagyon kevés a tűzrevalónk. Egy kis fa akad, de venni kellene még. Tűzifával és szénnel fűtünk, szénből is alig van már. A korábbi években jobban sikerült felkészülni a hidegre. Van egy kis kertünk, de nemcsak én lettem beteg, hanem a feleségem is beteges, így nemcsak a tűzrevaló hiányzik az idén, hanem a kamrából is a télirevaló.
Szalma Katalin: –Nagyon szeretem az őszt és a telet is, de azért felkészülők rá rendesen. Idejében bespájzoltam a krumplit, étolajat, zöldséget-répát, savanyúságot. A savanyúságeltevéssel most nem bajlódtam, mert meg lehet venni a háziast olcsón. A fűtés? Nem tartok attól sem, árammal oldom meg, nekem megfelel. Egyáltalán nem félek a téltől, már megkezdtem a téli nagytakarítást is, hogy ne maradjon karácsonyra.
Tácsi Béla: –Mi nem átlagos háztartást vezetünk, mindent magunk állítunk elő. Vannak birkáink, csirkéink, nyulaink, télen disznót vágunk. Igaz, sok a munka vele, de a gyümölcsösben minden megterem, márciusig esszük a ládákban tárolt szőlőt, üdítőnek mustot fagyasztottunk le. Tavasztól folyamatosan telik télirevalóval a mélyhűtő, hordós savanyúság készül. Rossz vásárló vagyok, csak kenyeret és újságot veszek rendszeresen.
Kőrösi József: –Mindig idejében készülünk a télre, a jószágnak megvan a takarmány, nekünk a tűzrevaló. A ház körül sok az akácfa, meg ahogy frissítjük a gyümölcsöst, cseréljük a kiszáradt fákat, úgy gyarapodik a tűzifa. Előfordul, hogy két évre előre is be van készítve. Amióta az eszemet tudom, mi tűzrevalóra pénzt nem adtunk. Nagyon sajnálom a kisnyugdíjasokat és kis keresetűeket, mert nekik nagy teher a fűtés.
