Életed félhomályában úgy érzed, az ott átélt pillanat tökéletes volt. Ez nyomban nem látszott, holnap, egy hét múlva, tíz év múltán állsz meg döbbenten az őszi szél sepregette utcán, és régi emlékre találsz a szívverésedben. A tökéletes emlékre tökéletes érzések jönnek: tökéletes sírás, tökéletes vacogás, tökéletes félelem és a tökéletes JÓ.
Él-e még az a lány, akivel a legtiltottabb helyen jártál, azaz a zentai zsidó temetőben? Az Aftergut sírnál lévő kis padon látogatott meg bennünket a JÓ. Miért is írok most olyanról, amiről nem lenne szabad és talán nem is illő? Csupán azért, mert láttam a tévében a berlini ünnepséget. A fal eltűnésének ünnepségét. Ezen a kis íráson át üzenem minden zentai fiúnak és lánynak, ne keressék többé a zentai zsidó temetőben a tökéletes pillanatot. Nem lelhetik meg, mert azóta fallal vették körül, magas fallal és ijesztően nagy lakattal a bejárati kapun, hogy soha többé ne juthasson el senki az Aftegute sír melletti kispadocskáig.
Zárszó: a berlini fal ledőlt, a zentai zsidó temető fala évről évre csak emelkedik, és az egekig tornyosul majd, mert Zentán már nincs több zsidó, és tiltott hely is csak egy maradt: a zsidó temető.
