A zentai Népkert még nem teljesen üres. Igaz, a teniszpálya már néma. Semmi sem pattog a salakon, a játék kedvelői már más és közeli vidéki városok sportcsarnokaiban készülnek a következő idényre. A Kioszk zárva, de még mindig várakozva valamely elkésett lakodalomra. A medence, feledve a nyári ricsajt, üresen és tátongva kérdi: az első fagyok szétrepesztik-e a falát, amit egyébként nem ártana már kóccal befedni. Az egykori neves népkerti kutak sem öntik vastag vízsugárban vastartalmú vizüket, a lajtos, ki onnan hordta a város tehetősebb polgárai számára az ivóvizet, már régen halott. Két vízhordó lánya is ott alussza örök álmát a Felsővárosi temető keleti bejáratánál.
Október végén és november elején még két cölöpverő gép fúrta nagy robajjal a 18 méter mélységű járatot, mely a talán soha fel nem épülő városi sportcsarnok-betontömb telepítését célozza. Miért is fúrnak? Mert a naturspiller álmodozók túl későn vették tudomásul, hogy a Népkert talaja bizony ingoványos, és jó lenne talán a sportcsarnok számára újabb helyszín után kutatni. (Fodor István, Zenta levéltárosa szerint nem kellene kutatni, mert a legjobb helye adott és szerinte ez az egykori Löwi-bútorgyár nagy kiterjedésű udvarában lehetne).
Állítólag a zentai Népkert az Osztrák–Magyar Monarchia magyar részének szépségében, kiterjedtségében a harmadik helyen szerepelt. Hogy ez ne maradjon élménykert, arról a ’44-ben ideérkező szovjet csapatok is tettek ezt-azt. Ugyanis a Népkert és a vasúti töltés mellett új sínpárt fektettek le, de előbb, hogy ezt megtehessék, ki kellett irtani az évszázados fák többségét. A második merénylet már lokális jellegű volt: a Flora Genex megálmodói betontorzulásokkal szabdalták át a liget központi részének egyik területét. Ehhez járult azután Balog főkertész elhalálozása, ami megszüntette Remete Ireneusz karmester és trombitazenekara által használt szaletlit, majd pedig ezt követte az egyetlen hozzáértő, Guelmino János nyugdíjba vonulása – és eltűnt az az utolsó kies hely, a polgárság által kedvelt Johanisz cukrászda is. Tehát maradt a kopárság és a lemondás a liget további szeretetét illetően. Most pedig jött a végső merénylet, a sportcsarnok félépítésének terve azon a helyen, ahol télvíz idején Szeli Pista által vezetett korcsolyázók is eltűntek, s ilyenkor, november végén már csak a madarak szállingóznak a liget felé, és vasárnaponként csak a futballpálya környékén van még némi mozgás.
Kinek kell majd egy olyan sportcsarnok, melyben a használati órabér olyan magas lesz, hogy a klubok már most másfelé tekintgetnek? De könnyen tehetik, hiszen az öt nívósabb klubban (asztalitenisz, birkózás, atlétika, teke, sakk) évek óta műhelymunka folyik. Mindegyik biztosította a maga számára a kiváló edzési lehetőségeket, tehát ők meglennének és meg is vannak sportcsarnok nélkül. Pék Zoltán polgármester azt találta mondani nemrég, hogy olyan befektetések kellenének és kellenek, amelyek nem viszik, hanem hozzák a város kasszájába a pénzt. Halkan kérdeznénk, ki fogja majd fizetni a fűtést, a világítást és a minimum 18-20 fős személyzeti kiadásokat, amennyiben a leendő sportcsarnok alatt és környékén egyetlenegy üzlethelyiség sem lesz. A település büszkeségét, a zentai városházát 1912-ben kezdték el építeni és 1914-ben a tisztviselők már átvették az új objektum irodáit, és megnyíltak az üzlethelyiségek is. Ha erélyesek voltak a megfizettetők, akkor temérdek pénz folyt be a városháza kasszájába, és ez követendő példa lenne a sportcsarnok jelenlegi helyszínének megálmodói számára.
Az avart járva (Arany János nyomán) egy falevélen írva találtam: Pék uram, Pék uram, pár nappal ezelőtti értékelésében erős négyesre osztályozta csapatát uralma első 100 napja alapján. Persze minden szentnek maga felé hajlik a keze. Mi úgy gondoljuk, hogy az ön és csapatának eddigi ténykedése majdnem elérte az elégséges hármast. Ne feledje, ön azt mondta, hogy a sportcsarnok munkálatainak befejezése három és fél év múlva, a 2013-as év közepére várható. Ha már elkövették azt a hibát, hogy nem referendum döntötte el a leendő sportcsarnok helyszínét, még mindig nem késő megállni és újra átgondolni, milyen rossz beruházást szorgalmaz ezen a téren a város vezetése. A népkerti új betonrengeteg örökre el fogja tüntetni az egykori gyönyörű ligetet, és ez kinek lesz a bűne?
Talán mindannyiunké! Vagy talán senkié?
