Novoszel Mónika
Nem is olyan régen láthattunk egy magyar filmet Valami Amerika címmel. Ez juthatott eszébe a zentai Mercator igazgatónőjének, Novoszel Mónikának (36), amikor megkérdeztük tőle, mit is jelent a városnak a nemrégiben megnyílt üzletközpont.
– A jelek és az eddigi tapasztalok szerint óriási szüksége volt Zentának erre a létesítményre – mondja. – Kicsik voltunk, de egyből nagyok lettünk, és úgy érzem, mintha beléptünk volna Amerikába. A szülők örömmel jönnek hozzánk a gyerekeikkel, mert azok úgymond játszóháznak tekintik a Mercatort: lifteznek, futkároznak, gyakorolják, hogyan lehet a számukra teljesen ismeretlen mozgólépcsőkön le-föl utazgatni. Ennél a cégnél egyébként minden a helyén van: a rend, a tisztaság és főként a fegyelem. Ilyen komoly vállalatnál még soha nem dolgoztam. A pékségünk, a grillsütödénk igen közkedvelt. Úgyszintén a Panoráma nevű kilátó is. Harmincnyolc alkalmazottunk van, zömmel zentaiak, és még a vezetők sem „behozataliak”, hanem idevalósiak.
Az ünnepek idején igen nagy volt a forgalom, alkoholkészletünket például jól megostromolták a vásárlók.
• Gondok?
– A szokásos. Az árukészlet folyamatos feltöltése, parkolóterünk állandó rendbetétele, és így tovább.
• A nyitónapon a klemetin nevű görög mandarin ára 62 dinár volt. Most meg már 103. Mi volt ez? Közönségcsalogató fogás, vagy valami más?
– A kérdés helyénvaló, utánajárok és megválaszolom. De addig is: az áringadozás mindennapos jelenség a kereskedelemben... (Fotó: Gergely József)
