Vásár, vásárnap, vasárnap... Szegény kis nép nagy kincse bőségével...
Biztos forrásból tudjuk, hogy a debellácsi vásár négynapos volt. Az adásvételi okmányok három nyelven (magyar, német, szerb) íródtak és minden vitás ügyben a vásárbíróság még a helyszínen döntött. Látva a mostani nagy-nagy tumultust, Pék Zoltán polgármester figyelmébe ajánljuk a fentieket az esetleges okulás céljából.
Az örökös nagy Ő piros papucsot kért vásárfiának. Másfél órás keresgélés után a tudósító feladta a küzdelmet. A piros papucsnak se híre, se hamva. Pedig Szöged alig 60km-re van Zentától, és talán nem ártana ott is meghirdetni a zentai vásárt, hiszen a piros papucsuk magyar hungarikum lett.
Takács Lajos szőrmés egészen Bácskertesről (Kupuszina) érkezett a városunkba. Miért? –Moszkvából hozattam ezt a perzsa bundát egy orosz nővel, de csak dísznek tartom, mert már kiment a divatból, de kinek is lenne annyi pénze?
A hatalmas népvándorlást látva a honi ember kereste a zentai árusokat. A cukrászokon meg a pecsenyeárusokon kívül a Rekovics dinasztia utódai jeleskedtek bolondmalmaikkal. Ringlispíl volt vagy hat, és hiába panaszkodott a tulajdonos, hogy 40 ezer dinárjába került az évi bérlet, amikor a gyerekek hada elfoglalta a szabad helyeket a körhintán. A három percig tartó menet ára 70 dinár, s könnyen kiszámítható, hogy a gyerekek, illetve a szüleik mennyiszer 70 dinárt hagytak ott. –Persze ez csak akkor van így – mondta az új tulajdonos –, ha napos időről van szó. (Ezúttal pedig már 9 órától 14 óráig végig sütött a nap.)
A cukorkák készítői mindent megtettek, hogy több mézeskalács vagy mézeskalácsszív, esetleg alvé kerüljön az asztalokra. A zentai cukrászoknak 6-7 asztaluk volt, és nem érdekelte őket, hogy mindegyikért külön helypénzt fizettek, mert a vásárlók szinte sorban álltak előttük. Ugyanez volt a helyzet a sült kolbászt áruló sátrakban, melyek majdhogynem tömve voltak, némelyikben még zene is szólt.
Sok-sok újságírói flekk kellene ahhoz, hogy a vasárnapi vásárról, mindenről és mindenkiről szót ejtsünk. A riporter azzal búcsúzik: ha a kis „semmilyen” Debellács négynapos vásárt tartott valaha, próbáljuk meg őket utolérni.
