A zentai nyugdíjas-egyesület – érezve, hogy a legkisebb bevételűek milyen nehéz helyzetbe sodródtak (állandóak a drágulások) – kéréssel fordult a községi képviselő-testülethez. Szerintük a 2013-as költségvetés terhére a városvezetésnek is hozzá kellene járulnia a legszegényebbek megsegítéséhez.
Pontokba foglalva: 1.havi támogatást kapjanak mindazon zentai nyugdíjasok, akiknek a havi járandósága 15000 dinár alatt van; 2.a község területén (Felsőhegy, Bogaras, Kevi, Tornyos) ingyenesen utazhassanak az arra rászoruló nyugdíjasok; 3.csökkenteni kellene számukra a kommunális kiadásokat; 4.fűtésgondjaikat meg kellene oldani; 5.azon magányosok számára, akik család nélkül maradtak, havi 2–4000 dináros segélyt kellene adni.
Az egyesület elnöke szerint ezek a kérések aránylag könnyen teljesíthetők, figyelembe véve, hogy az ország területén már több helyen is megvalósult a községekben hasonló intézkedéssorozat.
A 2000-es évek elején kérelemmel fordultak az akkori városvezetéshez nyugdíjasotthon építésére, melyre azért lenne szükség, mert a legfenyegetettebbek részére megoldható lenne a bentlakásos elhelyezés. Akkoriban ez az óhaj nem talált meghallgatásra. Remélik, hogy a kaszárnya visszaszármaztatásával ez a kérdés pillanatok alatt megoldódik. De lehet, hogy másként is?
