Kevéske derűlátás maradhatott a falu fejlődését illetően abban a néhány tucatnyi felsőhegyiben, akik a hétfőn este tíz óra tájban véget ért lakossági fórumról távoztak. Úgy tűnik ugyanis, hogy az utóbbi egy évtizedben lezajlott igencsak látványos közművesítés után hullámvölgybe jutott a település, és a bajt tetézi, hogy az év végén a tíz esztendőre bevezetett helyi járulék is lezárul. Az pedig igencsak talányos kérdés, hogy lesz-e új.
Több évtized tapasztalata bizonyítja, hogy csak azokban az években lendült előre a falu kereke, amikor településfejlesztési járulékot fizetett a lakosság, ezért hát nem is sok év „esett ki”. Most azonban már halmozódnak a bajok a járulék körül. Az egyik gond az, hogy a földtulajdonosok nagy része nem hajlandó befizetni, mivel nincs az adóhoz kötve, szankcionálni nehezen lehet, legföljebb a bírósági út lehetne járható, de az is körülményes. Így néhány milliós tételtől esik el évente a helyi közösség. A másik, talán kisebb gond, hogy a nyugdíjasok (a régebbi törvény még lehetővé tette, hogy ők is fizessenek) pénze községi, azaz zentai számlára folyik be, onnan pedig csak lassan csordogál át a falunak. A múlt évről még félmillió dinárnyi összeg nem érkezett meg. Legújabban már az sem biztos, hogy a munkaviszonyban lévők pénze eljut a rendeltetési helyére, némelyik vállalat – így pl. a Mezőgazdaság Rt. – ugyanis levonja a dolgozók béréből a három százalékot, csak éppen „megfeledkezik” az átutalásról, így az említett esetben talán majd a csődtömegből lehet hozzájutni az eltulajdonított összeghez.
Mindennek a következtében az évi négy-ötmillió dinár helyett a fele sem folyik be a kasszába, ami meg is látszik a falu fejlődésén. Persze az is, hogy a községi központ sem juttat pénzt a falvaknak közművesítés céljára. Igaz, tavaly kapott Felsőhegy kockakövet, s ezt Bóbán József, a helyi közösség titkára – korábban pedig a tanács elnöke – a hétfői ülésen is megköszönte, s ebből parkolóhelyek, a temetőben utak stb. épültek, de az is elhangzott, hogy illene az adókból is visszajuttatni valamicskét, hasonlóképpen, mint a kétezres évek elején. Akkor ugyanis a helyi járulékból és a községi költségvetésből kijáró pénzből jelentős beruházásokra kerülhetett sor. Utána – négy-öt évvel ezelőtt – egy újabb hullámhegy következett utcák és a Zentára vezető út kiaszfaltozásával. Azóta igencsak visszafogott az építés. Igaz ugyan, hogy a Nagyberuházási Alap által még 2008-ban elfogadott terv előirányozza további három rövid utca aszfaltozását (több már nem is igen maradna), de nehéz volna megjósolni, hogy erre mikor kerül sor. Hacsak a választási év nem tesz csodát…
A már réginek és szépnek tűnő idők eredményeire tehát nem lehet panasz – tíz esztendő százmillió dinárhoz közelítő értékben hozott befektetéseket –, úgy tűnik azonban, hogy ennek vége van. Az idei évet még valahogyan „kihúzza” a helyi közösség, jövőre azonban már a működése is bizonytalanná válik, ha nem vezetnek be újabb településfejlesztési járulékot. Mert az „apró” költségeket sem lesz miből fizetni: tavaly például csupán a középületek villanyáram-fogyasztása 220ezer dinárba került.
A lakossági fórumon senki nem mondta, hogy nincs szükség újabb településfejlesztési járulékra, ám az említett kedvezőtlen tapasztalatok miatt nagy a tanácstalanság. Ehhez társul az a körülmény is, hogy a járulék bevezetésének a föltételei tíz év alatt szigorúbbá váltak (aláírás helyett népszavazás), a nyugdíjasok nem kötelezhetők, hogy fizessenek stb.
Marad tehát a pályázatok mind divatosabbá váló intézménye? Mert az is elhangzott, hogy kétszer kétmillió dinárt nyert a falu a tartománytól mezőgazdasági célú csatornák karbantartására, de korábban már bebizonyosodott, hogy ez nem helyettesítheti a járulékot: a helyi járulék azért is nagyon jó forrás, mert akinek van készpénze, ahhoz mások is könnyebben tesznek ugyanannyit vagy akár többet is. Amint bizonyítja az utóbbi évtized jó néhány esztendeje.
