Zentán 1944. november 9-éről 10-ére virradó éjszaka 65 magyar nemzetiségű polgárt hurcoltak el a Tisza-parti füzesbe, ahol tarkólövéssel végeztek velük. Erre emlékezik minden évben a Vajdasági Magyar Szövetség Zenta községi szervezete a folyó mellett felállított kopjafánál.
Szombat késő délutánelőször kegyeletadó szentmisével tisztelegtek az áldozatok emléke előtt, amelyet a Szent István kápolnában Vreckó Ferenc atya és Sáfrány Dávid atya celebráltak. Ezután az emlékező közösség közösen, mécsesekkel a kezükben, átsétáltak a kopjafához. Az eseményen, a VMSZ helyi képviselői mellett, jelen voltak a kivégzett polgárok hozzátartozói is.
Az emlékhelyet Sáfrány Dávid atya áldotta meg, majd Burány Hajnalka, a VMSZ Zenta községi szervezetének elnöke mondott beszédet. Rámutatott, a városnak 1944 novembere örökké fájó emlék marad, és ez a tragédia hosszú időre gyászba borította a települést és a környező magyar közösségeket, hiszen számos családot csonkított meg.
– Mi, itt Zentán, nem felejthetünk, de nem is akarunk. Az ilyen események emléke arra ösztönöz minket, hogy folytassuk közösségünk építését, megerősítsük közös értékeinket, és tanuljunk a múlt hibáiból, hogy békés jövőt építhessünk mindannyiunk számára – hangsúlyozta Burány Hajnalka.
A beszéd után Dévai Zoltán színművész, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója Radnóti Miklós egyik költeményét szavalta el, majd felolvasták az áldozatok neveit. Az áldozatok között zömében férfiak és fiatalok voltak, emellett egy kispap és számos honvéd katona életét sem kímélték. A megemlékezés végén a Magyar Nemzeti Tanács és a VMSZ képviselői, valamint a jelenlevő hozzátartozók elhelyezték a kegyelet virágait a kopjafánál.
Nyitókép: Burány Hajnalka beszédében úgy fogalmazott, egy közösség számára az emlékezés eszköz a gyógyulásra és az önazonosság megerősítésére (Herédi Krisztián felvétele)
