Még fiatalként, kb. 15 évvel ezelőtt egy, a zentai Mojo klubban eltöltött kellemes este alatt, az egyik, a (több mint) szórakozóhelyre úgyszintén rendszeresen betévedő vendég egy kicsit pityókásan megjegyezte, hogy ha egyszer eltávozik az élők sorából, akkor minimum elvárja, hogy a Mojoban egy emléktáblát helyezzenek el a tiszteletére, mivel annyira szeret ott lenni, beszélgetni a pincérekkel, vendégekkel. Mi persze adtuk alá a lovat és megígértük neki, hogy amennyiben utolsó álmára elszenderül, akkor mindenképpen elintézzük, hogy teljesüljön a kívánsága. Szerencsére ő még él és virul, viszont a klub fennállásának 3 évtizede alatt, sok olyan élő legendától voltunk kénytelenek elbúcsúzni, akik sokáig a hely vendégseregét színesítették, s megjelenésükkel és barátságukkal spontánul, de beírtak magukat a szórakozóhely történelmébe: Vatai Zoltán kutyatenyésztő és politikus, Buló, a legendás hentes, no meg persze Nyiki Pista bácsi a cukrász, Szúnyog, a tragikus közlekedési balesetet szenvedett autószerelő, most meg Balogh Virág László – Mózes, zenész és költő. Persze sokáig lehetne sorolni azokat, akik sajnos már nincsenek közöttünk, egykoron pedig életükkel, a Mojo mikro közösségét és szellemiségét gyarapították, vele együtt pedig Zenta bohém életét is. Azt, amit ebben a modern rohanással teli életben hajlamosak oly sokan lebecsülni, és ami még rosszabb, megfeledkezni róluk.
Valahol ezért is dicséretes a Mojo Klub kezdeményezése, hogy emlékfallal emlékezik meg ezekről az örökre eltávozott, de sokak szívében örökké élő legendás személyekről. A kedd délután felavatott falra eddig Nyiki István és Balog Virág László – Mózes neve került fel.
A tábla felavatása során Árokszállási Imre, a Mojo klub tulajdonosa beszédében kiemelte, hogy az emléktáblának az ötletével a klub munkatársai rukkoltak elő, hogy olyan személyek nevei kapjanak itt helyet, akik példát mutathatnak a szórakozóhely munkatársainak és az ide járó vendégeknek is, s ahogyan egyesek ezt tették a klub fennállásának az elmúlt 3 évtizede alatt is. Példát mutathatnak tevékenységük minőségében, zenei hozzáértésükben, szofisztikus gondolkodásmódjukban, szabadelvű filozófiájukban és véleményalkotásukban, a tudásuk kiszélesítésében és toleranciájukban. A zenéhez, irodalomhoz és más művészetekhez, az emberi értékekhez és más nemzetek kultúrájához való viszonyulásukban, a szolidaritásérzetükben, a szegények és az elesettek megsegítésében és, akik nagyban hozzájárultak a kávéházi kultúra fenntartásához és fejlesztéséhez.
–Ez az emlékezés és az emlékek fala lesz, ahova azoknak a neve kerül fel, akik komoly gyökerekkel rendelkeztek a Mojo klub falai között – hangsúlyozta Árokszállási és az emlékfalra egyelőre felkerült Nyiki Pista bácsiról megjegyezte:
–A mai napig nem ettek a zentaiak olyan jó és selymes Rigójancsikat, mint amilyeneket ön készített és azóta, hogy nincs közöttünk, a Mojoban senki sem rendelt fingot (vörösbor csapvízzel – Nyiki bá kedvenc itala volt). – mondta Árokszállási, majd pedig Balogh Virág Lászlót méltatta:
–Kedves Mózes, köszönjük neked önzetlenségedet. A zenéddel, dalaiddal és hajnalig tartó, utazásaidat ecsetelő történeteiddel a szívünkbe loptad magadat. A te határtalan és pozitív hozzáállásod mindig is körülöttünk lesz. Edzőtermeddel (Balogh Virág László egyik dala) célba értél, de te csak utazzál tovább, mert tudjuk, hogy mindig visszatérsz közénk – jegyezte meg a Mojo klub tulajdonosa.
Az emlékfal avatásán többek között jelen volt Verebes Ernő zeneszerző, a budapesti Nemzeti Színház dramaturgja, Verebes Krnács Erika előadóművész, Beszédes István költő, a zEtna irodalmi portál szerkesztője és az azonos nevű könyvkiadó tulajdonosa, Nagy Abonyi Árpád irodalmár, Lučić Viktor, a Mojo egykori tulajdonosa.
