Atata napokig azon dühöngött, hogy a majálisi forgatagban Palicson egy plyeszkavica kétszer többe került, mint amennyit a minimális órabér ér! Felettébb elkeserítő, mondta, hogy egy dolgozó nyolc óra munkájából képtelen a négytagú családjának venni egy-egy vacak húslepényt! A munka ünnepén! Káo! És ki tudja, meddig méltatlankodik még amiatt, hogy lassan már nem marad mit ünnepelni, legfeljebb csak tiltakozni lehet, de már nincs is nagyon, aki tiltakozzon, mert dolgozó se nagyon maradt, amikor az egyik belegrádi általános iskolában megtörtént a kilenc áldozatot követelő lövöldözés, amit egy tizenhárom éves srác követett el.
A borzasztó eset óta az öreglány ha kell, ha nem, mindig beszélgetni akar velem. Mondtam neki, ne aggódjon annyit, a suliban lévő rendőrbácsival is összehaverkodtam már, de hiába! Okvetlen áruljam el, ha bánt valami, neki bármit elmondhatok, és obavëzno szóljak, ha netán valami gondom akad a suliban. Biztos nem fáj semmim, érdeklődik, nincsen semmi panaszom, boldog vagyok, meg hasonló kérdésekkel nyösztet szakadatlan. A héten kicsúszott a számon, hogy ájdé brë, hagyjál már egy kicsit! Erre föl, mit ad isten, elkezdett nyaggatni azzal, hogy nincsenek tán titkaim előtte, és megkérdezte, biztosan sikerült-e beilleszkednem az osztályba.
– Sohasem illeszkedem be teljesen, anya! – önérzeteskedtem. – Annyit játszottam apával a Tetrist, hogy egy életre megtanultam: aki totál beilleszkedik, azon nyomban eltűnik!
– Apja fia! – kuncoga büszkén a fater. – Hidd el, nekem sem könnyű, de a túlaggódás sem tesz jót, Tematild! Egy észszerű határon belül kell maradnunk. Az a lényeg, hogy Pisti békében legyen önmagával. A pszichológus is azt javasolja, hogy annak, aki se áldozat, se agresszor nem akar lenni, annak gondosan ápolnia kell az önértékelését.
– Talán igazatok van – sóhajta amama. – Az agyturkászról jut eszembe: a vészbukon láttam egy fényképet a leszkováci kórház pszichiátriájának az osztályvezető orvosáról, ahogyan terepszínű ingben egy mordállyal pózol. Kicsit emlékeztet azokra az amcsi lőfegyverrajongókra, akik a puskadörrenésekre gerjednek.
– Ha ilyen a főorvos, vajon milyenek lehetnek a páciensek?! – gondola bele az öreg.
– Azt mondja, hogy valaki cicákkal fotózkodik, mert azokat zereti, ő viszont a stukkereket és a karabélyokat kedveli, azért fényképezkedett egy játékpuskával – taglala a muter. – Azóta már lemondott, vagy inkább lemondatták. Mint ahogyan az iskolai tömeggyilkosság miatt az oktatásügyis Rúzsa Brankó is benyújtotta visszavonhatatlan lemondását.
– Szerintem még néhányan követhetnék a példáját – ada hangot véleményének atata –, merthogy tevékenységükkel hozzájárultak annak a társadalmi légkörnek a kialakulásához, amelynek köze lehet a közelmúltban történt sajnálatos események megtörténtéhez.
– Lehet itt reggeltől estig filozofálni – állapítá meg dörmögő hangon az éppen betoppanó zomzéd Zacsek –, de az erőszakot leginkább a médiában jelenlevő gyűlöletbeszéd gerjeszti!
– A zilletékesek olyan zigorításokat meg annyira súlyos büntetéseket helyeztek kilátásba – mondá az öreglány –, aminek köszönhetően Zerbia lesz a legbiztonságosabb hely a világon.
– Már akinek, Tematild! – jegyzé meg a fater. – Attól tartok, hogy ezen intézkedéseknek is megint csak a törvénytisztelő polgárok isszák meg a levét. A mondás szerint minden jogszabály olyan, mint a kerítés a birkáknak: a nagykutyák átugranak felette, a patkányok pedig átkúsznak alatta!
– Óvatosan kritizáld a hatalmasokat, Tegyula, mert tudod, hogy mindent személyeskedésnek fognak fel – figyelmeztete amama.
– Érdekes módon éppen azt róják fel a zellenzéknek, amit ők maguk művelnek – hüledeze az öreg. – Ahogy mondani szokás: tévedni emberi dolog, de másra kenni még emberibb!
– A sajnálatos történések miatt uopste nem zabad őket bírálni – konstatálá a Zacsek –, mert az azt jelenti, hogy a lövöldözők oldalán állsz. Bezony! Ilyen ez a haladó zellemű logika!
– Újságírónak is csuda nehéz lehet lenni manapság felénk! – zörnyülköde a muter.
– A politikai elit évtizedek óta ellenségként tekint a firkászokra – csóválá a fejét atata. – Nem csoda, hogy a kimutatások szerint a zerbiai újságírók egyharmada mentális gondokkal küzd.
– A kétharmada pedig mindig csak a zépről emlékezik meg – csipkelőde a Zacsek.
– Ezt a rengeteg izgalmat valamelyest könnyebben túléltük volna, Tegyula, ha a múlt hétvégén elviszel bennünket Harmadik Karesz koronázási ceremóniájára Londonba – dünnyöge az öreglány.
– Még csak az hiányzott volna, Tematild – háboroga a fater –, nekem még egy lakodalom is túl nagy flancolás, hát akkor egy királyi maskarádé! Egyáltalán nem szeretem az ilyen kosztümös hacacárét! Eleve a monarchia mint intézmény irtó távol áll tőlem! Nem vagyok egy alattvaló-típus. Nincs igényem királyra, hogy gondoskodjon rólam és gondolkodjon helyettem.
– Maga milyen válogatós alak, zomzéd – incselkede a Zacsek –, pedig egy király sok mindennel rendelkezik. Többek között pénzzel! Tudom, most azt mondaná, hogy pénzért nem lehet igazán fontos dolgokat, mondjuk barátokat venni, és ez így is van. De lehet bérelni belőlük épp eleget!
– A Kormányos Anna is kemény beszédet mondott – kanyaroda vissza az előző témához amama. – A főnökét védte, a zellenzéket támadta, és, ha jól értettem, arra a következtetésre jutott, hogy sok rosszért elsősorban a közösségi oldalak a hibásak!
– Nem akarják ezek eme felületek működését egy kicsit, hogy is mondjam zépen, bizonyos keretek közé szorítani?! – töprenge a Zacsek. – Hasonlóan mint a jól prosperáló baráti országokban.
– Érdekes – tűnőde az öreg –, hogy a nagy nemzeti elmélkedésben miért nem jutott még senkinek sem az eszébe feltenni a millió dénáros kérdést: abban a társadalomban, ahol piszok nézett valóságshow-ban büntetett előéletű személyeket és az ő értékrendjüket népszerűsítik, miért csodálkozunk azon, ha egy kölök ezekkel a személyekkel azonosul, és olyan akar lenni, mint ők?! Hogyan engedhettük meg, hogy olyan világban éljünk, amelyben a bűnözők sztárok?!
– Van benne valami – spekulála a muter. – Másrészt hogyan tud fellépni olyasvalaki ez ellen a kifordult értékrend ellen, aki tevékenyen kivette a részét ugyanannak az előállításában?!
– Ezt már költői kérdésnek hívják, zomzédasszony – nyugtázá a Zacsek.
– Amelynek a megválaszolására mesterséges intelligenciára lenne szükség – fűzé hozzá atata.
– Ne is emlegesd – berzenkede az öreglány –, iszonyatosan tartok attól, hogy majd egy napon átveszi tőlünk az irányítást. A mesterséges intelligencia atyjának számító Geoffrey Hilton nemrég fel is mondott a Google-nál, mert szerinte a chatbotok csakhamar okosabbak lesznek nálunk!
– Biztos lelkiismeret-furdalása támadt zegénynek eddigi munkássága miatt – heccelőde a fater.
– A Kormányos Annáék is valami spéci mesterséges intelligenciát használhattak a moravai korridor építésekor a Nyugat-Morava folyó állatvilágának megőrzéséhez – vakará a fejét a Zacsek.
– Nagyon megható volt, amikor az Annácska messélte – magyaráza amama –, hogy előtte a zösszes halat és rákot kipecázták a folyóból, s miután befejeződött az útépítési projektum, minden élőlényt visszaengedtek természetes élőhelyükre. Mindezt csak azért mondta el, hogy a tudomásunkra hozza, a kormány milyen piszkosul odafigyel a környezetvédelemre!
– No de hol volt az a sok hal és rák időközben?! – értetlenkede az öreg.
– Ugyanezt kérdezte a zellenzéki Marinika is – árulá el a muter –, de róla tudjuk, hogy provokátor.
– Ahelyett, hogy örülne annak, hogy ilyen környezettudatos kormányunk van – élcelőde a Zacsek –, ő folyamatosan csak aggatja a körmeit. Mindig valami hibádzik neki!
– Halkan kérdem csak – seppege atata –, a zösszes humuszt is kimentették abból a közel száz hektárnyi bánáti termőföldből, amelyet odaadtak a kínaiaknak gumigyártásra?!
Pistike, cicákkal fotózkodó és önértékelését ápoló környezetvédő
