„A Demokrata Pártot eddig nem demokratikus módon vezették” – jelentette ki Dragan Šutanovac, a Demokrata Párt új elnöke. Mint kiemelte, a párt kaotikus pillanatait éli, de az új vezetőséggel a DP a jelenlegi hatalom ellenzékének oszlopos része lesz.
Igaza lehet Šutanovacnak, és ezúttal is, mint szinte minden pártelnökválasztás idején az elmúlt években, megválasztása megosztotta a párttagságot. Volt, aki úgy döntött, nem hajlandó követni az aktuális pártelnököt, inkább lépett. Így tett Amir Bislimi, a párt volt igazgatója is. Döntését azzal magyarázta, hogy Šutanovac volt a legrosszabb választás, ami történhetett a párttal, ugyanis számos már korábbi, nem a bulvársajtó által generált afférjaival a DP-re halálos ütést mér majd.
A Demokrata Párt az elmúlt 25 évben számtalan hullámvölgyből lábalt ki. Több alkalommal veszítette el tagjait, de minden alkalommal fennmaradt. A kilencvenes évek elejétől 7 elnököt váltott. Šutanovac hetedikként lépett Bojan Pajtić, Boris Tadić, Zoran Đinđić helyére, annak a pártnak az élére, amely már majdnem száz éve létezik.
A Demokrata Párt még 1919-ben alakult meg, munkáját 1990-ben újította fel egy értelmiségi csapat, amelynek az élére Dragoljub Mićunović került. A korábban is forradalmi elképzelései miatt üldözött politikus ezúttal Slobodan Milošević ellenfeleként indult a választásokon. Már az új kezdetekkor vihar rázta meg a pártot, hogy aztán 1992-ben néhányan kilépve a DP-ből megalakítsák a Szerbiai Demokrata Pártot. Vojislav Koštunica és követői távozásával, az újabb elnökválasztáskor, újabb összetűzés történt, és miután Zoran Đinđić került a párt élére, voltak olyanok, akik nem hittek az elképzeléseiben és távoztak. Đinđić volt a párt modern korának legnépszerűbb elnöke, hiszen vele érte el a pártélet csúcspontját, és talán ekkor volt a legbefolyásosabb, a legnagyobb tagsággal.
Đinđić halála után Zoran Živković került a párt élére rövid időre, 2004-ben pedig Boris Tadić, aki 8 éven keresztül meg is őrizte ezt a pozícióját. És bár viszonylag nyugodtnak tűnhetett a párt élete, Čedomir Jovanović éppen Tadić idején lépett ki, hogy megalakítsa a Liberális Demokrata Pártot.
A 2012-es lehangoló választási eredmények után Tadićnak is mennie kellett. Téves politikai döntéseit a mai napig az orra alá dörgölik. A tagság és a polgárok körében a párt megítélésének romlása éppen ehhez köthető. Helyére Dragan Đilas került, aki szintén nem sokáig maradt a vezetői pozícióban, hiszen mint nyilvánosságra került, Belgrád polgármestereként számos visszaélésben volt része. A belső viszonyok azonban nem rendeződtek, így vezetése alatt számos tag, köztük Zoran Živković, Vuk Jeremić, Dušan Petrović is összetűzésbe kerül az új elnökkel.
Đilast így a párt elnökségi választásán 2014-ben Bojan Pajtić legyőzi, ám a párt még ekkor sem tud kilábalni a belső nehézségek alól, számos gonddal küzd az egyre csökkenő tagsággal, a helyi szintű hatalom elvesztésével több önkormányzatban, és végül az idei választások súlyos sikeretlenségével.
Bojan Pajtićot a politikai szakértők túl lágy politikusként jellemzik, aki bár a vajdasági politizálásban megállta a helyét, a belgrádi, illetve a közép- és dél-szerbiai választópolgárokat nem tudta megszólítani. Nem volt meg hozzá az a „karizmája” – mondták többen. A párt újjáéledéséhez egy erőszakosabb fellépés szükséges, ami megvan sokak szerint Goran Ješićben, ő azonban nem jelöltette magát pártvezetőnek. Ezúttal sem.
Az erőszakos fellépés megvan Dragan Šutanovacban is. Van benne gyakorlata, hiszen 1997 óta tagja a Demokrata Pártnak. És miután a belgrádi városi szervezetnél több alkalommal felelősségteljes pozíciót töltött be, 2000-ben belügyminiszteri szaktanácsadó, 2001-ben a belügyminiszter-segéd lesz, majd 2007-be ő vezeti a védelmi minisztériumot. Több alkalommal parlamenti képviselőként politizál, mint most is. Bár az elmúlt években, amikor felröppentek a vádak, miszerint Šutanovac minisztersége alatt párttársa kezére játszott 1200 hektár, korábban a katonaság tulajdonát képező termőföldet. Ugyanakkor azzal is megvádolták, hogy a katonasági felszerelések kapcsán gondok merültek fel a közbeszerzéssel, illetve számos más történetet is felmerült az újságok hasábjain. A volt védelmi minisztert többször is kihallgatták, de hogy végül mire jutott az ügyészség, a bíróság... Šutanovac egy időre visszavonult a figyelem központjából.
Hogy irányítása alatt milyen irányt vesz a párt, még korai megmondani. Egyesek attól tartanak, hogy behódol majd a Szerb Haladó Pártnak, mások szerint viszont megfelelő karakterű ember állhat a párt élére. Ő maga azt hangoztatja, hogy a legerősebb ellenzékként szeretne fellépni. Jó volna azonban felismerni, hogy a pártot mindenekelőtt belülről kellene rendezni, mert amíg belülről nem egységesek, ellenzékként sem tudnak kellő határozottsággal fellépni.
