A folyamatosan felmerülő újabb gondokkal kénytelenek szembenézni az agráriumban tevékenykedők. Az állattenyésztőket a takarmányárak mellett a szabadpiaci mozgások, és a különféle, esetenként jól át nem gondolt intervenciók következtében kialakult helyzet sújtja. Évek óta nehéz helyzetben vannak a sertéstenyésztők. Az éles, sokszor kiszámíthatatlan versenyhelyzetben a kicsik szinte kivétel nélkül feladták már a harcot. A legújabb fejlemények kapcsán már azzal ijesztgetnek, a folyamatok a sertéstartás teljes felszámolásához vezethetnek. Pedig történelmi léptékben mérve még nem is olyan régen a vidéken élő családok szinte mindegyike tartott legalább saját részre egy-egy malackát, vagy süldőt, országos szinten pedig több milliós nagyságrendű volt a sertésállomány. Most viszont azzal riogatnak, hogy az afrikai sertéspestis – ami az állatok szempontjából végzetes, gyógyíthatatlan vírusfertőzés – megjelenése oda fog vezetni, hogy az utolsó disznófarmot is be kell majd zárni Szerbiában. Nem azért kell tehát majd felszámolni a sertéstenyésztést, mert esetleg a lakosság azon része kerül túlsúlyba, amely vallási, táplálkozási, vagy más meggyőződésből nem fogyaszt disznóhúst, hanem a vírus esetleges gyors terjedése vezethet oda.
A vírus nem ismer országhatárokat. Eddig már közel 40 ezer sertést kellett leölni a délszláv utódállamok területén. A bejelentések szerint Szerbiában, Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában is, a térségben jelen levő afrikai sertéspestisjárvány miatt, az országok illetékes minisztériumai a járvány megfékezésén dolgoznak. A szerbiai mezőgazdasági minisztérium közölte, hogy folyamatosan ellenőrzik a házisertés- és a vaddisznóállományt, és mindent megtesznek a fertőzés terjedésének a megfékezése érdekében. A tárca arra is felhívta a figyelmet, hogy a betegséget okozó vírus a vaddisznók és a sertések körében terjed, az emberre nem veszélyes. Azt azonban csak a szakemberek, vagy még ők sem tudják megjósolni, hogy a vírus esetleg a távolabbi jövőben mutálódhat-e úgy, hogy ránk nézve is veszélyt jelentsen. Így most közvetlen veszélyt nem jelent, de súlyos gazdasági következményei lehetnek. A tenyésztők attól tartanak, hogy az illetékesek a járvány megfékezése érdekében az egészséges sertésállományt is meg akarják majd semmisíteni az érintett telepeken. Mindeközben abban reménykednek, hogy az elpusztított állatokért kártérítést kapnak az államtól, amit meg is ígértek.
(Ótos András illusztrációja)
Az élelmiszer-termelés nagy üzlet, egyben egy-egy ország szempontjából stratégiai fontosságú. Ha ugyanis az adott ország nem képes önerőből a lakosság ellátására, akkor behozatalra szorul. Sok esetben ez lehet racionális döntés is, hiszen korunkban bizonyos arra szakosodott régiókban sokkal olcsóbban lehet egyes élelmiszereket, élelmiszer készítésére szolgáló alapanyagokat előállítani. A gondok akkor jelentkeznek – általában gyors és súlyos formában –, ha az ellátási láncok valamilyen oknál fogva megszakadnak. Erre voltak példák az utóbbi időben például a koronavírus-járvány kitörésekor, illetve az orosz–ukrán konfliktus kirobbanása óta többször is. A hazai állatállomány azonban már ezeket megelőzően is folyamatosan csökkent. 2000-ben még 1,27 millió szarvasmarha volt Szerbiában, a szám már egymillió alá csökkent. Sertésből 2000-ben még mintegy négymillió volt, 2019-ben már csupán 2,7 millió. Csak a birkák száma nőtt, aminek oka a támogatások bevezetésével magyarázható. 2000-ben 1,6 millió, 2019-ben pedig 1,77 millió birka volt Szerbiában. Az állatállomány csökkentésének számos oka van. Külön lehetne elemezni egy-egy szektor esetében a külső és belső, a közvetlen és közvetett tényezőket, melyek oda hatottak, hogy most itt tartunk. A kormányzati lépéseket, az állategészségügyi szabályozást és annak gyakorlati megvalósítását, az uniós csatlakozási folyamat során vállalt kötelezettségeket, az egyéb közvetett és közvetlen hatásokat is hosszasan lehetne vizsgálni. Szerbiában például még a közelmúltban is komoly gondokat okozott a klasszikus sertéspestis is, ami afrikai variánsával, pontosabban „névrokonával” ellentétben védőoltással megelőzhető. Ez a betegség csak a nevében hasonló, de nem azonos az afrikai sertéspestissel. A klasszikus sertéspestis esetében sokáig érvényben volt egy rendelet, mely kötelezővé tette a sertések védőoltással történő immunizációját. Az EU területére viszont nem exportálhatóak az ilyen vakcinával beoltott sertések. Szerbia szempontjából ez is sokáig hátrányt jelentett. Jelen nézőpontból igencsak ellentmondásos az a tény is, hogy nem is olyan régen azzal kecsegtették a sertéshizlalókat, hogy hatalmas lehetőséget jelent számukra a tény, hogy Kínában az afrikai sertéspestis miatt megfeleződött a sertésállomány. Ezért mi majd megnöveljük a termelést és szállítunk a kínaiaknak. Más szektorok esetében is voltak ilyen felvetések. Például a marhahús nagy mennyiségben történő kiszállításának megteremtett lehetőségeit is gyakran vetették fel, sikerként kommunikálták, hogy bizonyos országok kvótákat hagytak jóvá, vevők lennének nagy mennyiségekre. Mindez később az üres istállók csendjébe torkollott. Most is épp ott tartunk, hogy a június 1-től máig tartó időszakban csaknem 20 ezer sertést öltek le Szerbiában az afrikai sertéspestis rohamos terjedése miatt. Közel negyven önkormányzat területén regisztrálták a vírus jelenlétét. A feldolgozóipar képviselői arra figyelmeztetnek, hogy ha ez az ütem folytatódik, és a betegség bejut a nagyüzemekbe, Szerbiában egyetlen sertés sem maradhat. A vágóhidak, hentesüzletek többsége lakatot tehet a kapukra, az üzletekben legfeljebb behozatali termékeket vásárolhatunk. Arról nem is beszélve, hogy az eutanázia, azaz minden olyan sertés leölése, amely a betegséget regisztráló hely közelében van, az egyetlen megoldás a betegség leküzdésére, mert nincs rá gyógymód. Az állati tetemek szakszerű, biztonságos megsemmisítése és a tulajdonosok kártalanítása is sok pénzbe kerülhet.
Vannak olyan vélemények is, melyek szerint a helyzetet túldramatizálják, mert figyelmen kívül hagyják a tényt, hogy eddig is csak azok az egyéni, kis háztartások fertőződtek meg, amelyek nem foganatosítottak megfelelő megelőző intézkedéseket. Mások szerint viszont már most be kellene vonni a hadsereget és a rendfenntartó erőket, a katasztrófavédelmet, fertőtlenítő akadályokat és folyosókat kellene építeni. Sokan vélekednek úgy, hogy rendkívüli helyzetről van szó, amit nem vesznek elég komolyan. A mezőgazdasági miniszter szerint is komolyan kell venni a helyzetet. Bejelentette, hogy a károsultak kártérítést kapnak, egyben arra kért mindenkit, ne próbálják eltitkolni az esetleges fertőzés tényét, ne engedjék ki a szabadba az állatokat, ne szállítsák őket megfelelő óvintézkedések nélkül egyik helyről a másikra. Az afrikai sertéspestis tünetei közé tartozik az állatok váratlan elpusztulása, étvágytalanság, bőrvérzés és emelkedett testhőmérséklet, légzési nehézség, köhögés és hányás. A kórokozó vírusra jellemző, hogy ellenálló képessége a környezeti hatásokkal szemben igen nagy. Nem hőkezelt termékekben, illetve nem ártalmatlanított sertés vagy vaddisznó hullában hónapokig, de akár évekig is fertőzőképes marad. Az állattartók számára ez azt jelenti, hogy az állategészségügyi szabályok betartására nem elegendő néhány hétig, hónapig odafigyelniük, hanem folyamatosan be kell tartaniuk. A vírus iránt a házi sertés és a vaddisznó minden életkorban fogékony, és a megbetegedett állatok szinte kivétel nélkül elpusztulnak. Az elkerülhetetlen intézkedések és korlátozások sajnos közvetlenül, vagy közvetve, de pénzügyi veszteséget okoznak a sertéstartóknak és a velük kapcsolatban álló felvásárlóknak, exportőröknek, vágóhidaknak és húsfeldolgozó üzemeknek is. Hallani olyan véleményeket is, hogy mindezek ellenére sem az afrikai sertéspestis okozza a legnagyobb kihívást a hazai sertéságazat szereplőinek. Ebben is van némi igazság, de ha most együttes erővel nem sikerül megállítani a vírus terjedését, az valóban súlyos következményekkel járhat.
