Az ország számos tömeges tüntetést megélt az elmúlt 35 évben. Azok kimenetele különbözött egymástól, hiszen volt, hogy erőszakkal verték szét a tömegeket, vagy éppen teljesítették a tiltakozók követeléseit, és olyan is megtörtént, hogy a tüntetők átvették az ország irányítását. Évről évre élnek bizonyos társadalmi csoportok azzal a polgári jogukkal, hogy felemeljék hangjukat a saját élet- vagy munkakörülményeik javítása érdekében. Olyan azonban még nem történt, hogy a közjó érdekében, politikai követelések megfogalmazása nélkül induljon el egy csendes megmozdulás, és az egyre nagyobb tömegeket mozgasson meg.
Az egyetemi hallgatók a saját egyetemi karaik munkájának leállításával hívták fel magukra a figyelmet, hamarosan társultak hozzájuk kollégáik más karokról, más városokból, a tanáraik is támogatni kezdték őket, miközben folyamatosan érte őket és hozzátartozóikat a megfélemlítés: hol fenyegetésekkel szembesültek, hol a testük épsége került veszélybe. Az idő múlásával egyre többen ismerték fel a megmozdulás erejét. A múlt héten tömegek sétáltak végig több város utcáin, hétfőn pedig több ezren nyújtottak támogatást az egyetemistáknak Belgrád egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontjának 24 órás blokádjában. Szervezettségük, elszántságuk és fegyelmezettségük példamutató. Mint többször hangsúlyozták, a jövőjükért küzdenek, azért, hogy az állami intézmények és szervek a törvény előírásai szerint végezzék a munkájukat; azt szeretnék, ha a jogszabályok mindenkire egyformán vonatkoznának, és az újvidéki tragédia valós felelősei megkapnák méltó büntetésüket; tárgyalni nem hajlandók, azt hangoztatják: mindenki végezze a munkáját, végezze azt, amiben illetékes.
A múlt hétvége szinte mindenkit megmozgatott. Voltak, akik az egyetemistákat támogatva sétáltak, mások az államvezetés legnagyobb pártja által szervezett találkozókra indultak útnak. A történések nem csak az országban, külföldön is reakciókat váltottak ki, és az Aleksandra Vučić államfő, Miloš Vučević kormányfő és Ana Brnabić házelnök hétfői közös sajtótájékoztatóján elhangzottak alapján feltételezni lehet, hogy külföldi pénzforrások is meginogtak, ezzel pedig az állam legnagyobb projektumai is veszélybe kerültek. Több szempontból is tanulságos volt az államvezetők hétfői sajtótájékoztatója. Egyrészt kiderült, hogy az államfőt is megvezették, amikor elhitették vele, hogy közzétettek a gyorsvasút építésével kapcsolatos minden dokumentációt, miközben kiderült, a fele sem került nyilvánosságra, olyan alapvető dokumentumok sem, mint például a kivitelezőkkel és az alvállalkozókkal megkötött szerződések. Továbbá arra is fény derült, hogy bizonyos dokumentumok még nem is készülhettek el, mert például az újvidéki vasútállomás épületének munkálatai nem fejeződtek be a tragédia időpontjában. Vagyis a munkálatok folytak, az épület pedig minden figyelmeztetés nélkül működött.
A hétfői sajtótájékoztató után pedig új fordulatot vettek az események. A közel három hónapja tartó egyetemista tüntetések kellettek ahhoz, hogy az államvezetés komoly(abb)an vegye a követelések teljesítését. Illetve ahhoz is, hogy a kormányfő is belássa felelősségét és benyújtsa lemondását, igaz, ő nem az újvidéki tragédia miatt döntött így, hanem a kedd hajnalban Újvidéken történt egyetemistákat ért támadás miatt. Őt követően Milan Đurić, Újvidék polgármestere is benyújtotta lemondását. Ezek után az alapvető kérdés az: mikor érzik majd úgy az egyetemisták, hogy az állami intézmények, szervek, az igazságszolgáltatás végzi törvényes kötelességét? Illetve, mi lesz ezzel, az élet több terén megmozgatott erővel? Egyik napról a másikra visszatérhet-e mindenki a mindennapjaihoz, mintha mi sem történt volna?
Nyitókép: Ótos András felvétele
